család kategória bejegyzései

konyhatündér

Anyám nem tud főzni, soha nem is szeretett, ahogy azt sem szerette, ha a konyhában sertepertélünk, csak idegesítettük, így aztán számomra mindig is ismeretlen volt a konyhai terep. Én magam sem szerettem főzni, nem is tudtam, valahogy soha nem lett az igazi, bármit készítettem, utáltam az egész hajcihőt, azt, hogy csak gürizek, de valahogy soha nem lesz finom, és hosszú órákig csak dolgozok a semmiért. Bár tizenévesen drága apukám ugyan berendelt a konyhába egy jegyzetfüzettel a kezemben, hogy figyeljem, mit csinál, mert meg kell tanulnom főzni – na, de ez ugye így nemigen működik… 🙂

 

Bővebben…

Reklámok

Hozzászólás

Kategória: bölcsességek, család, Mi jó történt ma veled?

meglepetés

Tavaly ünnepeltük édesapám 60. születésnapját, amire egy meglepetés-bulit  szerettünk volna szervezni, de mivel márciusban égett le a fél háza, végül ezt lefújtuk, és nem volt semmiféle nagy ünneplés. Idén szerettem volna ezt “bepótolni”, semmi nagy felhajtás, csak lepjük meg. Szervezkedtünk is a háta mögött, és míg ő szombat délelőtt a vásárban volt, mi leautóztunk (2 testvére, meg az unokabátyámék is jöttek, összesen kilencen voltunk) és ebédet készítettünk neki. Melcsi lufikat akasztgatott fel az ajtóra meg a kapura is. Apu elég fáradt volt, elbambulva jött haza, majd, mikor meglátott minket, annyira meghatódott, hogy még kicsit el is pityeredett! 🙂 Olyan boldog vagyok, hogy sikerült neki egy nagyon kellemes, boldog, vidám, meglepetés-délutánt varázsolnunk! 🙂

Hozzászólás

Kategória: család, Mi jó történt ma veled?

macskamentő

Fénykép0565Hedvig cica ugyan a lakásban él, de, ha itthon vagyunk, akkor szabadon mászkálhat kint, nyitva az ajtó (azt nem tudom, télen ezt hogyan oldjuk meg, de egyelőre még működik). Szombaton is kint volt, este már noszogattam lánykámat, ideje lenne már behívni. Ki is ment, körbekiabált, de macska sehol. Nem idegeskedtünk különösebben, kell egy kis idő, míg hazaér. De csak nem jött. Tettünk-vettünk, Meli egyszer csak kiabál, hogy azonnal szaladjak, mert hallja a macskát, de nem jön haza. Futok kifelé, szólongatom, és valóban, halkan, de nagyon panaszosan válaszolgat.

Nálunk (albérlet) az ajtó előtti kis teraszka be van üvegezve, ennélfogva a valamikori kinti lámpa is megszűnt, ilyenkor már kukksötét van. Miután alig 2 hete sikerült leesnem a néhány lépcsőfokról, most már a kelleténél is óvatosabban botorkálok le a lépcsőn. Kiabálok a macskának, ő pedig vissza nekem, majd üvöltök a lányomnak, hogy valami van, itt a macsek, de nem látom, és nem jön! Valamiért felnéztem, és akkor megláttam: a kis hülye fent ült a terasz tetején!

A telek befelé lejt, így aztán az építmény elég fura: az utcaszinten csak a földszintes ház van, hátrafelé, a mi részünknél már pince is, illetve, ha még hátrébb megyünk, magasan terasz. Az elülső rész, a mi bejáratunk beüvegezve, de hátulról a szintek miatt simán fel tud mászni – ezek szerint –, de lejönni már nem olyan egyszerű. Gondolom, hallotta a hangunkat, jött előre, az ajtó felé, de onnan le már nem mert ugrani.

Oké, de most mi legyen?! Felmászni nem tudunk, elérni nem lehet, hiába nyújtogattuk a karunk, hogy ugorj, cica, igazából nem akartam, hogy esetleg ne kapjam el, vagy pláne, a fejemen landoljon! Gyerekem már tűkön ült, vagyis állt, azonnal a tűzoltókat akarta hívni… 🙂 aztán inkább berohant, hozta a létrát. Mondom, az nem igazán lesz jó, a lépcsőre nem tudjuk felállítani a létrát, hogy mászunk fel… aztán beugrott a szék!

Berohant, kihozott egy háttámlás széket, én lentebbről, ő magasabban állva elkezdtük emelni, lehetőleg kevésbé billegetve. Szerencsére, a cica vette a lapot, nyújtogatta a tappancsát a szék felé, majd végre rá is hoppant. Nekinyomtam a széket a falnak, nehogy lecsússzon róla, és szépen, lassan leeresztettük őmacskaságát. Melindám már ölben vitte a szobába. 🙂

Na, de ezek után ma megint nem jött be a macska! Lányom kirohan, kiabál, visszarohan, anya, hallom a macskát, de nem látom!

Néztél a tetőre?

Igen, de nincs ott!!

És akkor feljebb nézett… a háztetőre!!!

Igen, ott nyávogott kétségbeesetten lefelé… na, mondom, ez nem fog menni, az baromi magasan van, hogy macskát mentsünk! Mire beértem a konyhába, lázasan gondolkodva, mitévők legyünk, macsek már hangos koppanással landolt a terasz tetején. Ezzel legalább megkönnyítette nekünk a székes manőver újbóli, immár gyakorlott bevetését. 🙂

De azért beígértem neki, hogy a következő után szobafogságra ítélem! 🙂

 

UPDATE: ma megyek hazafelé, csörög a telefon:

Anya! Hol vagy? Macska a tetőn!!

Hát, akkor most ott marad, mert én még várom, hogy elinduljon a 20.10-es vonat!

És megvárták, míg hazaérek, egyedül nem működött a macskamentő akció, de már eléggé kimerülhettek, mert legalább 12 percig tartottuk a fejünk fölött a széket, mire lemerészkedett a dög! Most már egyre kevésbé tartom viccesnek a műsorszámot…

2 hozzászólás

Kategória: család, Mi jó történt ma veled?

sós

 

Mikor Polla mesélt Görögországról, valahogy kikottyantottam, hogy szívesen menné(n)k vele – bár nem terveztem idénre nyaralást, de egyre jobban belelkesültem. Viszont akárhogyan osztottam-szoroztam, valahogy elég magas lett a büdzsé, ami sajnos nem fért bele. De már annyira beleéltük magunkat a tengerpartba, hogy végül úgy döntöttem, lemegyünk kicsit Bibionéba, az nincs messze, kocsival mehetünk, gyönyörű a tengerpartja, és mégis lesz nyaralásunk! 🙂 És így legalább folytattuk a hagyományt is… (2006: Róma, 2008: Firenze és Toszkána, 2010: Nápoly, Pompei és egy pici Róma; 2012: Trieszt-Vicenza-Verona-Milano-Monza-Padova-Velence; – 2014: Bibione, Palmanova)

Fénykép0527 Szóval kocsival mentünk, Szlovénián keresztül, végig autópályán. A google alapján 6 órás utat 7 óra alatt tettük meg, de tény, hogy négyszer megálltunk. Egy szomszédos kis falucskában laktunk, 1,5 km-re a tengertől. Érkezéskor nagy vihar volt, egy darabig ücsörögtünk a szobánkban, majd csak lementünk a partra, ami kongott az ürességtől, de valami gyönyörű szép volt: a szállodák mögött,Fénykép0530 amerre a szem ellát, ezernyi napozóágy (lecsukott) napernyővel, sárga, puha homoktakaró, majd a végtelen, zöldeskék tenger. Az eső már alábbhagyott, de erős szél fújt, viszont kicsit belesétáltunk a vízbe, és az kellemesen meleg volt, így aztán visszarohantunk a fürdőruhánkért, és irány a tenger. Mire visszaértünk, már néhányan bemerészkedtek a magas hullámok Fénykép0535 közé. Mi is mentünk, mindig kicsit beljebb – és bizony hamar kiderült, hogy azok az elvetemültek, kik csak mennek messzebb és messzebb, elkapni a még nagyobb hullámot, magyarok voltak. 🙂 Igen, szinte több magyar van Bibionéban, mint a Balatonnál… 🙂

Fénykép0534 Az idei nyaralás a tengerről szólt, rengeteget fürödtünk a sós vízben, kicsit bicikliztünk is, mert a szálláson lehetett ingyen bicót bérelni, de azért pici városnézést is csempésztem bele: hazafelé megálltunk a nagyon közeli Palmanovában, ami arról ismert, hogy a középkorban kis erőd- városkának építették fel, csillag alakú területen fekszik, melyet körbeölel a földből készített városfal, alatta a várárok. A mai városka ugyanekkora kiterjedésű, nem nőttek az eredeti falak köré, mai napig is csak 3 szűk városkapun lehet megközelíteni. Igazi  kis gyöngyszem, és valóban pici: bementünk az egyik  kapunk, palmanovaletettük a kocsit, majd gyalogosan max 15 perc alatt el lehet érni a másik kaput… kicsit sétálgattunk, nézelődtünk, fagyiztunk, aztán robogtunk haza.

Hozzászólás

Kategória: család, kirándulások, Mi jó történt ma veled?

irkafirka

Tavaly magyar órán volt egy ilyen feladatuk, írjanak úgy verset, hogy a versszakok első betűjét összeolvasva a nevüket kapják meg. Nem volt egyszerű a feladat, kínlódott is rajta, de végül sikerült. És a kis versike idén bekerült az Érdi Firka című irodalmi-kulturális folyóirat legfrissebb számába! 🙂

 

vers1

2 hozzászólás

Kategória: család, Mi jó történt ma veled?, vers

álomkép

az olyan, mint amikor reggel óra és egyéb segítségek nélkül, magadtól felébredsz, nyújtózol egy hatalmasat, frissen és üdén kipattansz az ágyból, és csodálkozva látod, hogy még nincs fél hét. Sebaj, mosakszol, majd úgy, ahogy vagy, hálóingben, kócosan, kiszaladsz a kertbe. Amíg odaérsz, megdögönyözöd a csintalan és játékos (még pici kölyök, de már hatalmas méretű) kutyust, majd üdvözlöd a szárnyasokat (libát csak jó messziről, azok elég vadak, a sok kiskacsát, tyúkokat, csirkéket, temérdek fürjet), beköszönsz a nemrég született, csodaszép és értelmes fejű csüngő hasú malackáknak, megsimizod a nyuszikat, messziről intesz a kerge birkáknak. A kertben átvágod magad a gazon, és már szeded is a friss, üde, ropogós paradicsomot, paprikát, újhagymát, készülhet a reggeli! 🙂 Mindeközben hallgatod a jótékony és kellemes csendet, a világ zaját.

Reggeli után minden különösebb nehézség és vonakodás nélkül együtt (!) nekiálltok takarítani, mosogatás, konyha rendbetétele, fürdőszobai takarítás, szőnyegek kirázása, ilyenek. Betolod a fürjeket a sütőbe, krumplit pucolsz, hamarosan ebéd. Melinda rendezi az állatokat (itatni kell, apu már megetette őket hajnalban, vásár előtt. Itatta is, de a melegben a víz gyorsabban fogy.). Ebéd után punnyadás: ki a kertbe, még a kerten is túl, vár a szilvafa, körtefa, és egyebek. Elterülsz a közel térdig érő fűben, de hamar be kell látnod, ez már a kisebb-nagyobb, repülő és mászó, ciripelő és csendesebb, időnként kissé félelmetes bogarak birodalma, így belövöd az almafa alatt álló lócát, bár az már a szomszédé, de nincs most itt senki, és arra heveredsz, nem bánva, hogy keskeny, kicsi, kemény és szálkás, mégis fantasztikus élmény csak úgy lenni rajta. 🙂

Napközben, míg együtt vagyunk, nagy beszélgetések, nevetések, a dinnye-vacsora után előkerülnek a rejtvényújságok, mindenkinek jut egy, csak ülünk a konyhaasztal körül csendben, és fejtünk – na jó, majdnem csendben, van még, akit pátyolgatni kell! 🙂

Nincs tévé, vagyis van, de nemigazán nézi senki – apu a renitens, bekapcsolja, mikor bebújik az ágyba, bár nem tudom, minek. Nincs internet, vagyis van, de iszonyat lassú és gyenge is a jel, állandóan elmegy, bosszankodni meg minek, így inkább nem netezünk – bár néha próbálkozunk, de aztán hamar legyintünk rá. Nincs telefon, vagyis van, de mivel szinte nulla a térerő, így nemigen törődünk vele. 🙂 Nincs bolt, vagyis van, kicsit odébb, Szigetváron, de csak akkor megyünk, amikor már nagyon muszáj. Ja, és ott van a mobilbolt, ami minden nap jön, vagy kétszer, már messziről hallani a bolondos dallamokat. 🙂 És vannak vásárnapok is, ami ugyan apunak kőkemény munka, de nekünk az is pihenés, és isteni, krémes, nagy adag pécsi fagyi!

És van csend, nyugalom, időnként hangoskodás, de inkább sok nevetés, feltöltődés, pihenés. Eltűnik az “emberi” idő, marad a természet időbeosztása. Nem kell rohanni, minden lelassul, mégis van ezer munka, amit az ember örömmel, gondolkodás nélkül végez, és jut idő a pihenésre is. Ja, és együtt vagyunk, a család, ez mindennél fontosabb! 🙂

Azt hiszem, ez maga az ÉLET. Minden más csak tettetés.

2 hozzászólás

Kategória: család, Mi jó történt ma veled?, tépelődések

használd az agyad…

… most éppen rajzolásra!

Soha nem voltam jó rajzos, én kétbalkezes vagyok, nincs tehetségem a rajzhoz (sem), jó, ha egyáltalán egyenes vonalat tudok húzni – legalábbis ebben nőttem fel, és éltem eddig. Köztudott, hogy a kisgyerek, amint valami cerka, kréta, toll vagy csak egy széndarab akad a kezébe, azonnal és önállóan “rajzoló” mozdulatot végez vele, rajzol mindenre, amire csak nyomot hagy az eszköze. Lelkesen rajzol, egészen addig, míg meg nem mondják neki, hogy mit hogyan kell lerajzolnia. Ezek után persze utánozna, de az nem megy, az ő rajza nem lesz olyan, amilyennek lennie kellene, és szépen lassan el is veszti a rajzolási kedvét, vele együtt az önbizalmát is… hurrá!

Na, de szerencsére vannak olyan emberek, akik más megközelítésben látják a dolgokat, és nem csak a gyerekeiket igyekszenek – még a környezeti hatások ellenére is – a helyes, tisztább irányban tartani, hanem apró kis trükköket tanítanak akár már felnőtt érdeklődőknek is. Egy ilyen ‘jobb agyféltekés rajzolás’ – tanfolyamon vettem részt lányommal. Ő azért, hogy még idejekorán kapjon egy kis löketet a változáshoz, én meg azért, mert kíváncsi voltam, mit tudok. És tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel!

Ez a profilom, amit a 3. napomon készítettem:

rajzolt timi 2

Ez a kép még munka közben:

rajz

(Hát nem tiszta Mátyás király – arcélem van?! Mindig is tudtam, hogy királyi vér csörgedezik ereimben, de ez most megerősített! :-D)

Ez pedig az arcképem a 4. napról:

rajzolt timi 1

Lehet, hogy nem vagyok egy Munkácsy, sőt, ahhoz, hogy igazán jó legyek, rengetet kellene még gyakorolnom és tanulnom, mert azért ez még csak képről “másolás”, és talán nem is a legtökéletesebb, bár szerintem felismerhető vagyok (a szkenner nem volt a legjobb minőségű), mégis én magam készítettem, és nagyon büszke vagyok rá! 🙂

Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!!

Hozzászólás

Kategória: érdekességek, bölcsességek, család, egyéb, Mi jó történt ma veled?