sült libák

Azt hiszem, végérvényesen szakítottam a nyárral. Gyerekkoromban még szerettem, de ki nem, hisz volt 2,5 hónap szünetünk, nyaralás, sok kaland, de ez már régóta a múlté. Emlékszem ám, hogy voltam leégve, tulajdonképpen soha nem barnultam, egyből pirultam, majd a pirosság szépen lassan bebarnult. De arra is emlékszem, hogy reggeltől estig a napon voltunk, a környéken csatangoltunk, ha pedig strand volt a program, már korán reggel mentünk, egészen késő estig maradtunk. Tudom, persze, hisz évek óta riogatnak, hogy nem megyünk a napra 11.00 – 15.00 között, mert az a leggázabb időszak, de ennek ellenére látok ám rengeteg embert, sokakat a munkájuk miatt, de kirándulók, strandolók is vannak jócskán.

Tegnap, egy hirtelen sugallattól vezérelve – és, mert a lánykám addig rágta a fülem – , felpattantunk a 10.27-es vonatra és lerobogtunk Velencefürdőre. Azért pont oda, mert kulturált, tiszta, rendezett szabadstrandja van, a víz is jó, túl nagy tömeg sem volt, így nagyon megtetszett. Jól éreztük magunkat, nagyokat lubickoltunk, úsztunk, labdáztunk – majd otthon kiderült, hogy rémesen szétégtünk… de komolyan, a ropogósra sült pecsenyekacsa kutyafitty hozzánk képest! Szomorú arc És kezdődött a tortúra: bár bőszen fújtuk a panthenolt, de szinte mozdulni sem tudtunk, ég a karunk, a vállunk, a hátunk, a mellkasunk az egész fejünk. Kínunkban már sokszor röhögtünk, javasoltam, hogy csináljunk közös facebook-profilképet, amint a panthenol-habtenger alatt piroslunk, de Meli végül ezt elvetette. Mosolygó arc  Aztán jött az éjszaka: aludni szinte szemernyit sem aludtunk, sehol és sehogyan nem lehet szétégett váll-lal, háttal feküdni. Mindketten vizes lepedőbe csavartuk magunkat, de az is kb 3 másodpercig volt csak hatásos, mégis, végül így feküdtünk az ágyba is, és valamit csak könnyített. (Reggelre csontszáraz volt a lepedő is, ágy is.) És a helyzet ma sem változott, olyannyira, hogy én pl behoztam a bikini-felsőmet, és – mivel a főnököm, hála a jó Égnek, nincs ma bent – szóltam a lányoknak, hogy bocs, de nekem muszáj kenni magam, így jelenleg is fürdőruha-felsőben ülök az irodában, másképp elviselhetetlen. (És már kezdek hólyagosodni. Szomorú arc )

Szóval, most már biztos vagyok benne, hogy nem szeretem a nyarat! Tudom, hogy kell a Nap, a fény, a meleg, és jobb is, mint hidegben, szürkeségben kínlódni, de ez, ami manapság van, már embertelen, kibírhatatlan. Az, hogy az ember nem mehet ki a levegőre, az utcára, nem strandolhat, az nem állapot! És akkor még nem is említettem, hogy milyen az, mikor kora reggel (7-kor) elindulok otthonról, frissen zuhanyozva, állok a légkondis vonaton, és számolgatom, hány újabb izzadtság-csepp folyik a hasamon. Vagy, hogy milyen az, mikor kiszaladok ebédért, és az irdatlan hőség szinte nyom agyon, annyira megterhel, hogy lépni is alig tudok, levegőt venni is alig tudok, szemem szinte csukva, úgy botorkálok. És a többi, és a többi… nem, ezt már nem lehet élvezni! Szomorú arc Szóval, köszönöm, de én végeztem a nyárral!

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s