álomkép

az olyan, mint amikor reggel óra és egyéb segítségek nélkül, magadtól felébredsz, nyújtózol egy hatalmasat, frissen és üdén kipattansz az ágyból, és csodálkozva látod, hogy még nincs fél hét. Sebaj, mosakszol, majd úgy, ahogy vagy, hálóingben, kócosan, kiszaladsz a kertbe. Amíg odaérsz, megdögönyözöd a csintalan és játékos (még pici kölyök, de már hatalmas méretű) kutyust, majd üdvözlöd a szárnyasokat (libát csak jó messziről, azok elég vadak, a sok kiskacsát, tyúkokat, csirkéket, temérdek fürjet), beköszönsz a nemrég született, csodaszép és értelmes fejű csüngő hasú malackáknak, megsimizod a nyuszikat, messziről intesz a kerge birkáknak. A kertben átvágod magad a gazon, és már szeded is a friss, üde, ropogós paradicsomot, paprikát, újhagymát, készülhet a reggeli! 🙂 Mindeközben hallgatod a jótékony és kellemes csendet, a világ zaját.

Reggeli után minden különösebb nehézség és vonakodás nélkül együtt (!) nekiálltok takarítani, mosogatás, konyha rendbetétele, fürdőszobai takarítás, szőnyegek kirázása, ilyenek. Betolod a fürjeket a sütőbe, krumplit pucolsz, hamarosan ebéd. Melinda rendezi az állatokat (itatni kell, apu már megetette őket hajnalban, vásár előtt. Itatta is, de a melegben a víz gyorsabban fogy.). Ebéd után punnyadás: ki a kertbe, még a kerten is túl, vár a szilvafa, körtefa, és egyebek. Elterülsz a közel térdig érő fűben, de hamar be kell látnod, ez már a kisebb-nagyobb, repülő és mászó, ciripelő és csendesebb, időnként kissé félelmetes bogarak birodalma, így belövöd az almafa alatt álló lócát, bár az már a szomszédé, de nincs most itt senki, és arra heveredsz, nem bánva, hogy keskeny, kicsi, kemény és szálkás, mégis fantasztikus élmény csak úgy lenni rajta. 🙂

Napközben, míg együtt vagyunk, nagy beszélgetések, nevetések, a dinnye-vacsora után előkerülnek a rejtvényújságok, mindenkinek jut egy, csak ülünk a konyhaasztal körül csendben, és fejtünk – na jó, majdnem csendben, van még, akit pátyolgatni kell! 🙂

Nincs tévé, vagyis van, de nemigazán nézi senki – apu a renitens, bekapcsolja, mikor bebújik az ágyba, bár nem tudom, minek. Nincs internet, vagyis van, de iszonyat lassú és gyenge is a jel, állandóan elmegy, bosszankodni meg minek, így inkább nem netezünk – bár néha próbálkozunk, de aztán hamar legyintünk rá. Nincs telefon, vagyis van, de mivel szinte nulla a térerő, így nemigen törődünk vele. 🙂 Nincs bolt, vagyis van, kicsit odébb, Szigetváron, de csak akkor megyünk, amikor már nagyon muszáj. Ja, és ott van a mobilbolt, ami minden nap jön, vagy kétszer, már messziről hallani a bolondos dallamokat. 🙂 És vannak vásárnapok is, ami ugyan apunak kőkemény munka, de nekünk az is pihenés, és isteni, krémes, nagy adag pécsi fagyi!

És van csend, nyugalom, időnként hangoskodás, de inkább sok nevetés, feltöltődés, pihenés. Eltűnik az “emberi” idő, marad a természet időbeosztása. Nem kell rohanni, minden lelassul, mégis van ezer munka, amit az ember örömmel, gondolkodás nélkül végez, és jut idő a pihenésre is. Ja, és együtt vagyunk, a család, ez mindennél fontosabb! 🙂

Azt hiszem, ez maga az ÉLET. Minden más csak tettetés.

Advertisements

2 hozzászólás

Kategória: család, Mi jó történt ma veled?, tépelődések

2 responses to “álomkép

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s