megmérgeztek és felrobbantottak

Remélem, ez még nem spoiler, de még az is lehet… ja, nem haltam meg, mielőtt valaki megijedne! 🙂

Nemrég írtam, hogy még nem hívtak a Draculába, és tessék, nem sokkal később már mehettem is ruhapróbára, most pedig már túl vagyok jó pár kemény forgatási napon. Ez a része hasonlóan ment, mint tavaly, mondhatni, már rutinos vagyok. Most nem Etyekre mentünk, hanem Pomázra, ott öltöztünk, majd tovább Szentendrére, forgatni. A csapat egy része ugyanaz volt, mint tavaly – a magyarok -, velük minden rendben is volt, de sajnos az új arcokat, egy-két kivétellel – nem igazán sikerült megkedvelnem. Ráadásul az elején több volt az üresjárat, mikor csak ültünk, és nem csináltunk semmit. Így aztán ez most annyira nem vált kedvencemmé. Bár az is igaz, hogy voltak igazi, mozgalmas jeleneteink is, amiket azért nagyon élveztem. 🙂 Kiemelkedik az a bizonyos robbantós jelenet: az utcán futottunk, és mögöttünk az épület valóban robbant. Oké, nem igazi nagy robbanás volt, az elrepített volna minket, csak egy szolidabb, de még így is kellőképpen váratlan és izgalmas. De ezt még überelték később egy olyan jelenettel, ami engem nem is érint, csak sétálnom kellett: a leányzó támolyog az utcán, elvágódik, majd abban a pillanatban a fejétől 2 cm-re elrobog egy lovaskocsi. Nem egyszer láttam már ilyet én is filmen, tudom, hogy kaszkadőrök csinálták, a két gyönyörű paripa fantasztikusan viselkedett, de mégis, látni ezt, ahogy felveszik, miközben látod, hogy egy hajszálon múlik, hogy nem lépnek a leányzó fejére, na, ez azért hátborzongató!

dracula5Most a végén ráhúztunk, 6 kemény nap ment egyben. Na, ez azért már baromi fárasztó volt! Nem csak én pihegtem, de mindenki, aki végigcsinálta… reggel fél 6-kor találka a busznál (oké, én kocsival mentem, nekem 6-ra kellett Pomázra érnem, így 5-kor indultam), és fél 8 körül tudtam elindulni hazafelé (aki buszra várt, még később, sikeresen mindig az öltözködő sor elejére kerültem…), kivéve, mikor túlóra volt, és 10-11 előtt nem szabadultunk… nem kemény fizikai munka, de a nap nagy részében állni azért eléggé megterhelő… A ruhánk sem könnyítette meg a  helyzetet, szoros fűzőben pihegtünk, de nem ez volt a legrosszabb, hanem hogy ez olyan hosszan leért, hogy ha picit leültél, az egész mélyen belevésődött a combjaidba. Nem tudom, anno milyen volt az eredeti fűző, az, amit az ember méretére készítettek, nehezen hiszem, hogy a nők vérző lábbal élték napjaikat… és, mivel őszi időben játszunk, vastag kiskabátot is kaptam, amiben képtelenség volt hosszú távan megmaradni, amikor csak tehettem, kibújtam belőle. Szerencsére, stúdióban forgattunk, ahol bár fülledt, levegőtlen meleg volt, mégsem a tűző napon ácsorogtunk. És külön örültem, hogy bár július van, enyhe, kevésbé forró, időnként szeles nyári napokat kaptunk.

Na, de be is fejezem a panaszkodásnak tűnő áradatot, valójában hatalmas kaland volt az egész (mi más?! :-)), nagyon jól éreztem magam, szívesen mennék még párszor, bármikor! Csudijó dolgokat láttam, új emberekkel ismerkedtem meg, sokat nevettem, rengeteget sétáltam fel-alá, kellőképpen elfáradtam, fogytam is valamennyit, tanultam új okosságokat, egyszóval, fantasztikus élmény volt!

Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!! 😀

Reklámok

4 hozzászólás

Kategória: érdekességek, Mi jó történt ma veled?, mozi, tv, színház

4 responses to “megmérgeztek és felrobbantottak

  1. Hú ez szuper lehetett…még ha fárasztó is. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s