a Dunánál

Tegnap este végre sikerült eljutnom, megnéztük a Hunyadi Lászlót. Mosolygó arc

Utána, hazafelé menet – 17.00-kor kezdődött, így nem túl későn –, miután lementünk az Erzsébet-hídról, félreálltunk és csatlakoztunk a Dunát bámulókhoz. Fura látvány volt, bár, én ugyan tudom, hogy hol megy az út, most mégis a sáros víz hömpölygött lefelé nagy erővel, nem tudtam odarakni az utat, csak azt láttam, hogy gyönyörű széles a folyó. Viszont lementünk Battára, a komphoz, és ezt láttuk:

Duna_130608

Talán nem sokat mond, a kép sem túl tökéletes, de a látvány nem mindennapi volt! Alapesetben, mikor megyünk a komphoz, a kocsival elgurulunk egészen a ‘Révház’ megnevezésű kis bodega széléig, majd onnan lefelé két irányba visz az út, az egyik végén a nagyobb, a másik végén a kisebb hajó áll. Jó lent, a domb alján lehet őket látni, de már csak egészen a házikó másik szélétől. Most, ahogy befordultunk az utcába, azt láttuk, hogy a két hajó, mintha egy csúszdáról akarna lefelé ránk csúszni… érdekes és talán kicsit hátborzongató, de valahogy mégis szép volt… Mosolygó arc

Még valami eszembe jutott: mikor mentünk befelé, a színházba, átértünk az Erzsébet-hídon Pestre, mutattam Melcsinek a táblát a Ferenciek-terén álló templom oldalán. A táblát, ami azt jelzi, hogy 1838. márciusában meddig merészkedett a vén Duna. Nos, tulajdonképpen egy szavunk sem lehet, ettől még nagyon messze vagyunk! Mosolygó arc

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: érdekességek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s