beletörődni vagy elfogadni?

Kicsit szomorú vagyok, mert megint belefutottam abba, hogy valaki, akit barátnak tekintek, nem akarja meghallgatni, amit mondanék. Olyan fura ez nekem, hisz a beszélgetés lényege az, hogy két vagy több fél elmondja gondolatait egy témáról, de valahogy az én gondolataimat újra és újra visszautasítják. Pedig nem meggyőzésről papolok, nem akarom az ő véleményét megerőszakolni, csak egyszerűen szeretném, ha más gondolatokat is megismerne (egy olyan valaki, akit kedvelek). Már megint ott tartok, hogy 20x megrágok minden egyes szót, hogy vajon kimondhatom-e… persze, felmerül, valóban barátságról beszélünk-e… és persze, igaz, miért is kell bármit is mondani, hisz lehet simán csak hallgatni is nagyokat, bár az már nehezen nevezhető beszélgetésnek… de legalább itt van az én kis oldalam, ahova csak leírom, amit el szerettem volna mondani, ha már annyira ki akar jönni! 🙂

Szóval, beletörődni vagy elfogadni: a beletörődés az egy negatív szó. Arról szól, hogy az ember felad valamit. Már nem hisz benne eléggé, vagy úgy látja, értelmetlenné, esetleg teljesen elérhetetlenné vált az a bizonyos dolog, terv, akármi, ezért szomorúan lemond róla, beletörődik a veszteségbe. Mivel negatív dolog, negatív érzéseket is ad, bánatot, szomorúságot, ürességet. Egészen más az elfogadás! Elfogadni egy szomorú vagy negatív, kevésbé jó dolgot is lehet, de ez nem jelenti azt, hogy akkor most végleg vége valaminek, vagy soha nem fogjuk ezt vagy azt elérni, egyszerűen azt jelenti, hogy oké, én most tudomásul veszem, elfogadom, hogy jelenleg ez a helyzet, tetszik vagy nem, nem érdekes, nem befolyásol ez engem, sem a terveimet, vágyaimat, sem a hangulatomat, egyszerűen elfogadom, hogy most ez van. Ebben benne van az is, hogy lesz még jobb is, minek is kenődnék el miatta! Tehát az elfogadás teljesen és 100%-osan pozitív, előre vivő, boldogságot, elégedettséget adó hozzáállás. Nem is értem, miért olyan nehéz használni… Az elfogadás mindig jobbat hoz, kivétel nélkül, és ez igaz arra is, mikor valami “rossz” eseményt fogadunk el. Mindig segít a rosszat feloldani, tovább lépni, újrakezdeni. Miért is állunk ellen? Sokkal több energiát elvisz a morgolódás, kapálózás, idegeskedés, mint az, hogy elfogadjuk a jelen helyzetet, és reményekkel telve menjünk tovább. Miért jó akkor mégis morgolódni? Nem értem…

És, mivel nem kell beletörődnöm ebbe a helyzetbe, bár fájt a barátom hozzáállása, ledobom a szomorúságom, ő a barátom, így elfogadom, hogy most így alakult (akár más történések is közrejátszhattak, nem ellenem irányult az elutasítás), és bízom benne, hogy átlendül ezen a ponton, és végre megengedi magának, hogy könnyebben haladjon az élete! Tudom, hogy mindenki egyénileg halad az útján, mindenkinek egyedül kell eljutnia a felismerésekhez, és világos, hogy ő még nem jár ott, ahol én, hiába szeretnék segíteni, nem lehet, ha nem engedi, nem akarja. Így marad az imádkozás, útmutatás. Köszönöm! 🙂

Reklámok

6 hozzászólás

Kategória: bölcsességek, tépelődések

6 responses to “beletörődni vagy elfogadni?

  1. Vincentee

    Hello!
    Teljen egyetértek veled. Sokkal könnyebb az élet ha elfogadjuk a velünk történteket. A beletörődés meg úgyis olyan macerás: mindvégig ott lebeg az ember fejében a gondolat hogy nem, így kéne/kellett volna lennie. De tegyük hozzá, hogy elfogadni is csak akkor van értelme, ha találunk valami más örömöt mellette. Ha mindig csak elfogadjuk a dolgokat úgy ahogy vannak akkor megragadunk az élet egy adott szakaszában, ahonnan egyre nehezebb lesz kitörni. Szóval ha változtatni akarunk mindenképpen fel kell szólalnunk!
    Én a helyesben nem fogadnám el hogy ne hallgassanak meg! Ha a barátaim akkor ez is a dolguk. És ha mindig elfogadod továbbra így fognak veled bánni!

    • Köszönöm a véleményed, jól esett! 🙂
      Igen, valószínűleg igazad van: ha hagyom, hogy ne hallgassanak meg, akkor ez mindig is így lesz. Van még mit dolgoznom (magamon)! 🙂
      Ja, és persze, az, hogy elfogadom a helyzetet úgy, ahogy van jelenleg, még nem jelenti azt, hogy dolgoznék tovább az álmaim elérésén. Amíg ez megvan, hajt előre valami, addig el is fogom érni, amit akarok, akkor is, ha látszólag most valami “rossz” történik velem, elfogadom, hogy ennek így kell lennie, de nem akadályoz meg abban, hogy menjek tovább az úton.

  2. Érdekes ez is megint! És lehet, hogy ez nekem is segítség, mert eddig beletörődtem, ami ugy egy kicsi fájdalommal járt, hogy egy családnak, akiknek eddig annyi mindent segítettünk (pénzben, egyéb támogatásban az elmúlt évek alatt), de most a tanácsainkat meg nagyívben lesajnálták, sőt még ki is kérték maguknak, holott, azért elégg furán alakult az életük és szerintem az sem normális, hogy egy 1 éves kisgyerek még életében nem látott más kisgyerekeket, vagy még mindig sterilizálva kapja a cumisüveget és sorolhatnám, nem csak gyerekkel kapcsolatban…
    Szóval, most ezt elolvasva úgy gondolom, hogy végülis én kaptam ettől a hagyjuk őket békén, ők tudják hogy kell élni és bármit csinálni – hozzászólásukból, ha a te szavaiddal élek: elfogadást!
    Igen!
    Ez most így ebben a bejegyzésben lett leírva! Nekem, nekünk nem kell ennek a családnak a kapcsolata, nem is baj, h ők úgy gondolják, hogy mi hülyék vagyunk. Eddig igazából teherként cipeltük őket, mindig aggódtunk értük, költöttünk rájuk, nyígjaikat meghallgattuk, de amikor véleményt akartunk mondani, akkor már nem kellettünk nekik. Tehát itt jön az elfogadom, hogy kidobtak az életükből, ami pozitív elfogadás, mert ezzel nekünk könnyebb lesz a sajátunkat élni…
    Köszi a sorokat, és a felismerést!!

    • Örülök, hogy segíthettem! 🙂
      Azt hiszem, ez a legnehezebb, hagyni, hogy mások elkövessék a saját hibáikat, hisz nekik arra van szükségük a tanuláshoz. És az is, hogy tovább kell lpni, ha egy kapcsolat már nem működik. Ez valóban pozitív változás, ha elfogadod, hogy már nem tudtok egymásnak mit adni, nem egy irányba mentek, nem kell felvennetek a mások nyűgjeit.

  3. Attól, hogy nem akarják meghallani, amit mondasz, attól még mondd nyugodtan. Úgy mondd, ahogy leírtad: Nem kell elfogadni, csak hallgassa meg. Egyszer majd eszébe jut és megérti miről beszéltél, ha eljön az ideje.

    • Remélem, megérti(k), előbb vagy utóbb… viszont sokan becsukják a fülüket, ha valami olyan dologról van szó, amit nem akarnak meghallani sem…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s