irgum-burgum

Nagyon jól tudom, hogy felesleges mérgelődni, hisz minden azért van, hogy végül jól alakuljanak a dolgok, mégis, magam is belefutok még mindig olyan helyzetekbe, mikor előbb jön rám a mérgelődés, mint az elfogadás.

Új hely, régi iskola, Meli most buszozik (eddig is buszozott, most kicsit többet megy). Battáról Érdre jött már át busszal, egyedül, de visszafelé még nem, és mivel Érden ez a végállomás, nagy forgalommal, hétfőn lementem vele, megvártam, míg bejön a busz majd el is megy. Ezek után kedden már csak a parkolóba vittem, onnan ment egyedül. Majd elindultam a vonatom felé. Gondoltam, jó helyen leteszem a kocsit, innen 2 perc alatt otthon leszek majd este, de eső volt, a sár miatt dagonya, az a néhány jó hely már foglalt volt, a többi – még mindig jó helyen lévő – parkolót viszont sártenger fedte, ezért is maradt üresen. Így viszont én sem tudtam leállni, ki sem lehetett volna szállni a kocsiból. Mentem tovább, egyre messzebb a vasútállomástól, egyre jobban morgolódva, hogy affene, nem találok helyet, pedig még nincs is 7 óra, így aztán marha jó lesz, nem fogok tudni vonatozni, mert kissé értelmetlen lenne letenni a kocsit kilométerekre, majd visszabuszozni. Csak puffogtam, közben elindultam Pestre, konstatálva a tényt, hogy bent leszek kénytelen keresni valami ingyenes helyet. Épp elhagytam a várost, mikor csörög a telefonom, gondoltam, Meli hív, hogy fent ül a buszon. Ő hívott, sírt bele a telefonba, anya, rossz buszra szálltam! Mondtam, nyugi, azt mondd meg, hol vagy, máris ott vagyok!

És abban a pillanatban megnyugodtam, felszabadultan nevettem, mert tudtam, nem véletlenül nem találtam parkolót, nem tudtam volna visszamenni (vagy már csak sokkal nehezebben és lassabban), ha már a vonaton ülök! El is szégyelltem magam kissé, mert tudom, hogy minden úgy van jól, ahogy van, mindig, újra és újra bebizonyosodik, hogy minden értem van, és még mindig belefutok a mérgelődésbe. Megkönnyebbülten száguldottam vissza, és el is vittem a suliig. Szegénykém, kissé megijedt, de a kocsiban sikerült felvidítanom, mire odaértünk, már együtt nevettünk az egészen. 🙂

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: bölcsességek, tépelődések

2 responses to “irgum-burgum

  1. ez de aranyos 🙂 igen, mindennek oka van, csak először olyan rossz érzés, ha valami nem alakul úgy, ahogy akkor és ott szeretnénk, de aztán rájövünk, hogy oka van bizony 🙂 🙂 Minden jó, ha a vége jó!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s