megélni a szeretetet

 

Nagyon szeretném veletek megosztani, milyen érzés is az, amikor minden napodat úgy éled, hogy maradéktalanul boldog, felhőtlen és gondtalan vagy. Mert mivégre is lennénk a világon, ha nem azért, hogy tökéletesen boldogok legyünk?! Ennek pedig egyetlen módja van: a szeretet megélése.

Világéletemben pozitív beállítottságú voltam, bizonyára így könnyebb, de nekem is voltak bőven rossz napjaim, és azért még mindig akadnak nehéz pillanatok, mégha jócskán csökkentettem is őket. Nagyon türelmetlen lévén sokszor morgolódtam magam is, a nagyon negatív környezet hatására én is felvettem az alábbi sztereotíp viselkedéseket, mint morogtam, mikor hosszú volt a sor a boltban; a többiekkel együtt zsolozsmáztam, már megint hétfő, vagy már megint dolgozni kell, vagy hülye a főnököm (mikor amúgy én tényleg szerettem az adott munkahelyem); hittem, hogy az élet nehéz, soha nincs elég pénzem; sokszor elégedetlenkedtem; szidtam a köcsög szomszédokat, a bunkó autósokat, stb; egyszóval, minden napra volt valami elégedetlenkedésem. Ha valaki ezt a fejemre olvasta volna, el nem hittem volna neki, hogy zsörtölődő vagyok – pedig ma már tudom, hogy az voltam. Azt mondod, de nem lehet kizárni a környezetet, itt mindenki negatív, mindenki morog, hát én sem tudok més lenni – ez nem igaz! Mindenki olyan, amilyen lenni akar, amilyenné magát alakítja. Ha ki akarod zárni a környezetet, tedd meg! Változtasd meg a dolgokhoz, történésekhez való hozzáállásodat, és észre fogod venni, hogy a környezeted is változik! A te életed a te felelősséged egyedül, senki másé, a döntéseket is te hozod meg, minden csak rajtad múlik. Nem mondom, hogy nem történnek kevésbé jó dolgok már velem, mert ez nem lenne igaz, egyszerűen másképpen kezelem azokat a dolgokat is, más besorolás alá kerülnek, azáltal, hogy ma már meglátom, hogy azok a kevésbé jó dolgok is értem vannak, engem szolgálnak, azon dolgoznak, hogy elérjem a céljaim. Ma már meglátom azoknak a jó oldalát is, így sokkal könnyebb őket elfogadni, feldolgozni, őket magam mögött hagyni.

Vegyük például, hogy te hogyan utazol reggel a munkahelyedre: az évek alatt beépült morgások odabent dolgoznak, valószínűleg észre sem veszed, de legbelül ott vannak a jelzések, utálod, hogy korán kell kelni, utálod, hogy hideg van/eső van/szél van/35 fok van, vagyis mindig szar az idő; soha nincs egy rongyod, amit felvegyél; kimész az utcára, tömeg van, tele a buszmegálló emberekkel, már megint ott a büdös csöves; mész a metróhoz, tetves bkv, köcsög ellenőrök, már megint elő kell kotorni a bérletem; ilyen lepukkadt metrót, hát mindjárt szétesik, és persze fullra van, naná, hogy nincs hely… és akkor még be sem értél a munkahelyedre…

Ennél én azért mindig pozitívabb voltam, de nekem is az rögzült be, hogy korán kell kelni, sokan vannak, tömeg, zaj, büdös, bkv, ma viszont már egészen másként indul a napom. Felkelek, korán, néha kicsit lustálkodom, akkor valamivel később. Örömmel, mosolyogva ülök fel, hatalmasat nyújtózkodva cserélem a levegőt frissebbre a tüdőmben, közben átfuttatom az agyamon, hogy ma megint egy fantasztikus napra ébredtem, hálád adok Istennek, hogy felkelhetek és mehetek dolgozni, hogy egészséges vagyok, egészséges a családom. Torna közben tovább hálálkodom, hogy képes vagyok megcsinálni a gyakorlatokat, amik hozzásegítenek, hogy frissebb legyek. Mosakodom, ébresztem a lányom, reggelizünk, uzsonnát készítünk, elpakolunk, közben végig beszélgetünk, felöltözünk, kiteszem a sulinál, majd robogok a vonathoz. Ha piros vonat jön, nagyon boldog vagyok, egy igazán kényelmes vonaton utazhatok, ha régi, kék vonat jön, hálás vagyok, hogy jön vonat, amivel eljuthatok a munkahelyemre. Utána bkv: kedvesen rámosolygok az ellenőrökre, hangosan köszönök nekik, megmutatom a bérletem, magamban hálát adok, hogy bérletem van, utazhatok a bkv-n; becsorog a régi, rozsdás metrókocsi, hálát adok az Istennek, hogy van metró, hogy ez az öreg kocsi még mindig fiatalos lendülettel száguld, hogy röpke percek alatt átérek a város egyik pontjából a másikba – ez nem azt jeleni, hogy nem látom a rozsdát, az öregség jeleit, egyszerűen nem arra hegyezem ki a figyelmem. Én is észlelem a hajléktalanokat, koldusokat, a zsebemben van aprópénz, minden nap adok nekik valamennyit. Nemcsak beledobom a tálkába, de ugyanúgy a szemükbe nézek, mosolygok, köszönönök nekik – magamban pedig hálát adok Istennek, hogy tudok adni másoknak, mégha az utolsó kétszázasomat is adom oda, és még két nap múlva kapok fizetést… A reggeli mosolygós napindításnak köszönhetően egész nap mosolygok az emberekre, és láss csodát: többségük visszamosolyog rám. Az esetek 95%-ban, mikor felszállok a metróra, már ott is a hely, ahova kényelmesen leülhetek. Úgy megyek be dolgozni, hogy boldog és elégedett vagyok, szeretem a munkahelyem, a munkám, a kollégáim, hálás vagyok, hogy ott lehetek. Mire beérek reggel, a folyamatos hálálkodásnak, örömnek, mosolyoknak köszönöhetően úgy fel vagyok töltődve energiával, hogy egy hegyet is meg tudnék mozdítani! Nem jobb így kezdeni a napot, minden egyes napot?!

Azt mondod, nekem könnyebb – igen, nekem könnyebb, mert meglátom mindenben a szépséget. Van egy jó hírem: ezt te is megteheted, egész egyszerűen, csak te kellesz hozzá! 🙂 Mert nekem is vannak kétségeim (még mindig, időnként), nekem is vannak hiteleim; egyedül nevelem a lányom, évek óta; vannak “bunkó” szomszédaim, találkozom gonosz, buta emberekkel; még mindig inkább konfliktus-kerülő vagyok, csak ne kelljen vitába bocsátkoznom; vannak rossz tapasztalataim az autósokkal, sőt gyalogosokkal, bringásokkal, motorosokkal is; passziánszozom én is a csekkjeimmel időnként, stb, de azon dolgozom, hogy teljesen leépítsem ezeket. Nekem is volt rossz munkahelyem, pont az előző, ahol nagyon nem éreztem jól magam, utáltam bejárni, utáltam a munkámat csinálni, olyan dolgokat is kaptam, amit alig értettem, bár nem voltak személyes konfliktusaim, sok kollégámat nem szerettem, a vezetői meetingekre egyenesen utáltam bejárni, nagyon sokszor kellett végighallgatnom, hogy lekezelően beszélnek emberekről, kifiguráznak, kiröhögnek valakit, én pedig összeszorítottam a szám, az járt a fejemben, nekem kell az a munka, majd megszokom, nem érdekes, a lényeg, hogy közel van és van munkám – de bizony érdekes: a Jóisten minden nap tudatta velem, hogy ez így nem jó, állandóan lebetegedtem, sokat idegeskedtem, kimerült voltam, hisz szinte naponta reggel 7-től este 8-ig is bent voltam, a gyomrom szinte minden nap görcsben volt, hogy ott kell lennem, de nem akartam váltani – ezek után szépen megszüntették a munkaköröm, egyik percről a másikra az utcára kerültem. Igen, nekem is átfutott az agyamon, hogy mi lesz most velünk, de igazából egy hatalmas kő esett le a szívemről. Nagyon örültem, megkönnyebbültem, hogy az egészet magam mögött tudhatom. Jött a lehetőség, 5 nap Olaszország északi részén – legtöbb ismerősöm azt mondta, nem vagyok normális, most vesztettem el a munkám, de én tudtam, hogy nekem erre most szükségem van, éltem is a lehetőséggel. Utána még két hónapig voltam munkanélküli, és rengeteg helyre küldtem önéletrajzot, legtöbb vissza sem válaszolt, mégsem engedtem magam kétségbeeseni, nem hagytam egy pillantra sem felvillanni, hogy mi lesz, ha…, mert csak egyetlen lehetőség van, megtalálni A munkahelyet. És az megvan. 🙂

Ma már minden nap boldogságot, örömöt, elégedettséget és szeretetet érzek. És minden nap megvalósítom az álmaimat. Minden nap rengeteg jót kapok, legyen az egy mosoly, hely a metrón, egy váratlan pénzösszeg, valami jó hír, vagy csak az, hogy kisütött a Nap, akármi. És folyamatosan látom megvalósulni azokat a dolgokat, amiket akarok, amikre vágyom, tudom, hogy mindenem megvan, mert minden nap minden percében megélem a szeretetet. Kívánom, hogy minél többen lássátok ezt meg, minél többen hagyjatok fel a panaszkodással, kétségbeeséssel, tegyétek le félelmeiteket, minél többen érjétek el a tökéletes boldogságot! Mert ez maga az Élet, minden más csak létezés.

Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!! 🙂

Advertisements

2 hozzászólás

Kategória: érdekességek, bölcsességek, Mi jó történt ma veled?

2 responses to “megélni a szeretetet

  1. Jot kacagtam
    Évek óta vitazom ismerőseimmel, h miert kell bármit is szidni. Es folyton?!
    Múlt hónapban úgy kiosztottak, h en könnyen beszelek kulfoldrol… nem kell naponta megharcolnom csak a reggeli bejutast bla bla.
    Hat mikor otthon eltem is imádtam bkvzni. Könyv v nl a kezembe es mit számít barmi, haladok es megyek.
    Mar azt sajnáltam egy időben, h kocsira valtottam es az olvasás háttérbe szorult.
    Eddig azt hittem, egyedül vagyok. De örülök, h vagyunk paran, akik így fogjak fel a dolgokat 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s