mágnes

Gyanítom, a mágnest mindenki ismeri, tudjuk, mi a lényege, ha máshonnan nem, hát a fizika óráról biztosan. Nos, képzeljük el, hogy van ez a nagy Valami, amit ki-ki más néven nevez, lehet az Univerzum vagy Isten, de Sors és Szerencse, esetleg Balszerencse is, stb, gondolj, amire akarsz. Ez a nagy Valami, pont úgy működik, mint egy hatalmas mágnes. (Ne engedd bekapcsolni a szkeptikus hangot a fejedben: Newton előtt a gravitációt sem hitte senki – még utána sem, sokáig – , mégis mindenki tudta, tapasztalta, megélte, hogy a Föld felé zuhan, ami épp zuhan!) Szóval: Valami = mágnes.

Ennek a nagy Valaminek az a feladata, hogy egyben tartson mindent: magában foglal minket, mindent és mindenkit. Hogyan teszi ezt? Ahhoz, hogy itt legyünk, a részévé váljunk, ő is a részünk: pici apró lélek-darabot adott magából mindennek, embereknek, állatoknak, növényeknek, tárgyaknak, a levegőnek, mindennek, ami van. Odaad magából egy darabot nekünk, és ő ettől nem, hogy nem lesz kevesebb, de sokkal több és erősebb lesz! Miért vagyok ebben olyan biztos? Mert az a pici lélek-darab gondoskodik arról, hogy itt lehessünk, általa kapcsolódunk a nagy Valamihez. Minden és mindenki, kivétel nélkül, máskülönben nem lenne itt. A Valami, mint mágnes tart minket össze, a lelkünkön keresztül.

Ebből következik, hogy kölcsönhatásban vagyunk vele, ez a kapocs alakítja életünk változását. Hogyan tudunk kommunikálni vele? Nagyon egyszerűen: a gondolatainkon és érzéseinken keresztül. Ebben persze benne van az is, hogy nem mindig tudatosan kommunikálunk vele, sőt, legnagyobb részt ez teljesen tudat alatt működik. Csak nézz magadba, észre fogod venni, hogy a gondolatok csak úgy cikáznak szerteszét az agyadban, legnagyobb részükre nem is figyelsz, olyan, mint amikor munka közben a háttérben szól a rádió, hallgatod, mégsem hallod, legalábbis nem tudatosan. Igen, ebben talán már meg is láttad, hogy hol a buktató! Nagyon fontos, hogy a gondolataidat, érzéseidet te magad irányítsd, a lehető legtöbb esetben tudatosan vezesd őket, különben tévútra visznek!

Képzeld el, hogy fut a szekér az úton, négy ló húzza, te ott ülsz a bakon. Ki irányít? Hát persze, hogy te! Szorosan fogod a gyeplőt, így a lovak pontosan abba az irányba vágtatnak, amerre menni akarsz. El tudod képzelni, hogy csak ülsz ott, lazára engeded a kötőféket, és a négy ló egyből nyolc irányba akar menni? Ugye, hogy nem! Mert mi is történne akkor? A kocsi pillanatok alatt felborulna. Ugyanilyen fontos, hogy ne engedd a gondolataid szabadon kószálni, mert akkor bizony olyan utakra is vihetnek, ami nemhogy előre nem visz, de a lehető legrosszabb útra kerülsz. Te vagy a vezető, te mondod meg, merre akarsz menni.

Tehát, mindenekelőtt figyelj a gondolataidra és érzéseidre, mert azok a teremtés legelső lépcsői. Hoppá, teremtés! Igen, ahhoz, hogy bármit is megteremts az életedben, el kell döntened, mit akarsz. Amint megvan a gondolat, az érzéseidet is rá kell fókuszálnod, mintegy megtámogatva azt. Mire is gondolok? Érezd át, amit akarsz, mégpedig úgy, hogy érezd azt az érzést, amit akkor érzel, amikor a gondolat megvalósult. Érezd mindezt most! Tegyél úgy, mintha az, amit akarsz, már itt is lenne, el is készült, hidd el, az a tied. Ezzel a hittel megerősítve a gondolatod és érzésed, már egyből érzed is magadban az energiát felgyülemleni, hisz már majd’ szétvet a tetteterő, hogy azt a dolgot megszerezd, mert már tudod és hiszed, hogy az a tied – ergo összeállt a megrendelés, elindult a címzetthez. A címzett pedig nem más, mint a nagy Valami. A mágneses kapcsolat így működik: leadod a megrendelést, és megkapod azt, amit kértél. Te magad vagy a felelős azért, amit kapsz: ha irányítod a gondolataid, érzéseid, akkor pontosan az jön vissza, amit kértél. Ha nem így teszel… nos, akkor is az jön vissza, amit kértél, csak éppen a gondolataid tudat alatt össze-vissza száguldoztak, ki tudja, hova jutottak el, ki tudja, mit hoznak vissza magukkal! Tetszik vagy sem, ez bizony tény: csakis egyedül te vagy a felelős azért, ami veled történik! Minden, ami veled történik, amid most van, az a múltbeli gondolataidnak a megtestesülése.

Ezt a legnehezebb megérteni, tudom. Az ember szeret mindig mást hibáztatni, ha valami rossz történik az életében. Nem hajlandó szembenézni vele, hogy mindazt ő maga teremtette meg magának, ő ezt tuti nem akarta! Pedig így van, ő tette, mert hagyta magához beszivárogni az oda nem illő dolgokat, érzéseket, történéseket, sőt, egyenesen egyfolytában arra gondolt, amit nem akar, ami rossz, amitől fél – a Valami nem tesz különbséget igenek és nemek között, ő csak szállítja  a megrendelést. Ha te attól félsz, hogy nem fog sikerülni a vizsgád, elesel a jeges járdán, elmegy a buszod az orrod előtt, akkor így is lesz. Ha te minden nap úgy mész be dolgozni, hogy mennyire utálod a munkádat, de félsz, hogy kirúgnak, akkor az így is lesz. Ha úgy mész be az orvosi rendelőbe, hogy b.sszus, már megint ott kell ülni két órát, mert annyian lesznek, ha úgy mész egyik állásinterjúról a másikra, hogy ezek a mocskok úgysem fognak felvenni, mert már le van minden zsírozva, ha minden nap az jár a fejedben, hogy nem tudod kifizetni a csekkeket, akkor bizony ne is csodálkozz rajta, hogy mindezt meg is kapod! Ébresztő! Csak nézz magadba, és vizsgáld meg a gondolataid!

Mivel minden és mindenki kapcsolatban áll a nagy Valamivel, rajta keresztül mi, egyének is kapcsolatban állunk mindennel és mindenkivel, egymással. Ha utálod az orvosokat, ne csodálkozz, ha valahogy mindig bunkókhoz kerülsz. Ha utálod a BKV-t, ne csodálkozz, hogy mindig rossz tapasztalaid lesznek velük. Ha utálod a boltban a pénztárost, ne lepődj, meg, ha mogorva lesz veled. Ha hangosan sóhajtozol, mikor a postán sorban kell állni, újra és újra hosszú és lassan haladó sorokat fogsz ki. Te Istent hibáztatod? Hahó, ő csak azt adja, amit te és te és még ő is kértetek!! Ő mindent megad, úgy, ahogy azt kéred, ideje hát a kéréseket a gondolatok és érzések útján pontosítani, fókuszálni!!!

Talán elgondolkodtál azon, hogy miért is bukott ki belőlem mindez? Nos azért, mert bár én jó úton haladok, megfordítottam a gondolataimat és érzéseimet, egyre szebb és gazdagabb és boldogabb és egészségesebb Világot teremtek magamnak, alig bírok betelni vele, még mindig látom magam körül a síró, panaszkodó, átkozódó, egyre lejjebb süllyedő embereket. És nemcsak látom őket, de még mindig azon vagyok, hogy segíteni szeretnék, meg akarom mutatni az utat, hogyan változtassanak, először a saját világukon, majd egyre inkább másokén is, de sajnos, hatalmas falakba ütközöm. Persze, nem vagyok az a típus, aki egyből felad mindent, de néha még megkörnyékez a kétségbeesés. Most például azért, mert azt látom, hogy ezek az emberek a Világunkat szélsebesen a pusztulás felé sodorják. Nem, nem a politikusainkra gondolok (ők egyébként tökéletesen átlátják ezt, nagyon jól manipulálják az embereket, úgy játszanak velük, mint apró marionett-bábukkal, már, aki hagyja magát, de még mindig sok ilyen van; bedobnak egy-egy marcangolni való csontot, arra az emberek ráharapnak, forgatják a fogaik között, újra és újra köztudatban tartják; egyre többekhez eljut a konc, még több energiát kap a pusztítás!) hanem az összes olyan emberre, aki folyton a híreken lóg, hagyva, hogy agymosással befolyásolják egy adott irányba az összes gondolatát, érzését; aki folyton kiábrándult és sír és panaszkodik; aki nem lát tovább az általa kialakított anyagi nehézségeken, és mivel ott megrekedt, egyre és egyre megteremti azt magának az életében; aki folyton felülről akar változást, mert nem hajlandó magába nézni, hogy bizony a változást legelőször és nagyon sürgősen ott kell elkezdeni, magában; akinek soha semmi nem elég jó, mert már annyira beleragadt az állandó panaszkodásba, hogy még véletlenül sem akarja észrevenni azt a sok apró szépet, ami körülveszi; aki állandóan politikai felhangú, otromba cikkeket oszt meg és küld szét (ezzel is segítve azok agymosó és gondolat-irányító tevékenységét, egyúttal mérgezve nem csak saját magát, de barátait és ismerőseit is); aki folyton vérengzést, halált, lázadást szít és jósol, aki világégést akar; aki egyfolytában arra összpontosít, hogy a Világ semmi másból nem áll, csak bűnből, beteg és gazdátlan és altatás előtt álló állatokból, állatkínzókból, beteg és/vagy éhező gyerekekből, nincstelen emberekből, szennyből, csalásból, hazugságból, gyilkolásból, emberek megkopasztásából; akik megveszekedetten hiszik és hajtogatják, hogy innen el kell menni.

Talán te is egy vagy közülük, akármilyen kicsit is? Kérlek, ne tedd ezt! Minden, amit közvetítünk, meg is valósul; mindent, amire fókuszálunk, meg is kapunk. Ennyi. Azt kapod, amit adsz, mindig! A nagy számok törvénye alapján, mivel mind kapcsolódunk a nagy Valamihez, minél többen irányítjuk gondolatainkat a szeretetre, bőségre, jóságra, boldogságra, szépségre, annál nagyobb energiát adunk ennek a kérésnek, annál többet is kapunk belőle vissza. Ha nem hiszel nekem, nem baj, próbáld ki! Adj magadnak egy kis időt, amikor tudatosan odafigyelsz a gondolataidra és érzéseidre, mondjuk egy hónapot, és észre fogod venni a javulást. Már persze, ha épp jó dolgokra összpontosítasz, nem rosszakra. 🙂

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: érdekességek, bölcsességek, tépelődések

2 responses to “mágnes

  1. hát érdekes sorok ezek 🙂 Mondjuk, nem értek mindennel egyet, de nagyjából bólogatok…

    Sajnos körülöttem is elég sokan vannak ilyen negatív mágnesek.
    És mikor a szakadék széléről nyújtanám kezem, mert azt hittem, szükségük lenne rá, még akkor is csak sipítoznak és nem fogadják el a feléjük nyúló felhúzó segítséget. Én annyira nem értem őket. Inkább csak nyígnak és nyígnak. Sajnálatraméltók.
    Vagy azokat, akik tényleg csak mindig negatív sorokat tudnak írni, mondani.
    Pl. feltettem Fb egy csudijó napfényes képet, vidám nap kívánással, erre rögtön kaptam hozzá negatív hozzászólást… mert ugyan tetszik az embernek a kép, de valami bántja belülről és ezt muszáj volt csak kiírni magából és minden egyes úgy mond semleges témához is képes negatív hangvételű sorokat írni. Ez olyan elkeserítő, sajnáltatja magát és ha meg segítséget adna az ember, azt elutasítja. Sokan vannak ilyenek 😦

    Szép napokat!

    • Igen, sokan vannak. Remélem, azért csak-csak eljut egyre több emberhez, hogy hogyan is fordítson egyet a saját sorsán, és vegye észre, hogy tulajdonképpen minden rendben van! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s