huss és kocc

Tegnap este kocsikáztunk, igyekeztünk időpontra valahová, mikor is, kanyarodás közben valaki elkapta a kocsimat. Az illető balra kifelé szeretett volna kanyarodni, én balra befelé mentem, és annyira türelmetlen volt, hogy nem bírta megvárni, míg beérek, így simán meghúzta a kocsim. Szerencsére, nagyobb gond nem történt, és bár ronda az egész, de nincs teljesen megtörve, behorpadva, a másik autó vezető-oldali ajtója csúnyább lett.

Kiszáll az illető, és közli, hogy ő nem tehet erről semmit, hát én már bekanyarodtam, miért fékeztem (gyalogos jött a zebrán), az én hibám. Na, itt kezdett jönni a pánik (hiába, na, eléggé pánikolós vagyok, még mindig, sajnos), de hát mi az, hogy nem akarja elismerni?! Ő kezdett el hepciáskodni, hogy hívjunk rendőrt – jó, hívjunk. Telefonált, azt mondta, nem lehet őket elérni. Közben felhívtam aput, hogy mit tegyek, megnyugtatott, megadta a rendőrség helyi számát, felhívtam, egy 20 perc múlva kb (nem tudom, nem néztem az órát) ki is jöttek. Apu felhívta az unokabátyám, ő ott lakik, hogy nézzen már el ide, mi van.

Rendőrök megérkeztek, felmérték a helyzetet, vázolták, hogy két lehetőség van: vagy megegyezünk, akárhogy, az nem rájuk tartozik, vagy nem, és akkor ők hivatalból feljelentést tesznek. Egyikünk sem érezte magát vétkesnek. Majd a rendőrök elsorolták, hogy illetőnek stop-táblája volt, nekem elsőbbségem, ergo egyértelműen ő hibázott. Próbálkozott még a fékezésemmel, de, mivel a gyalogosnak mindenképpen elsőbbsége van, ez sem segített. Így aztán kénytelen volt elismerni a kárt, belement, hogy megállapodjunk. És nem jött be neki, hogy kivonultak a rendőrök, mert szabálysértési bírságot fizetett az elsőbbség meg nem adásáért, még hat büntetőpontot is kapott. Aztán próbálkozott még nálam, de már ragaszkodtam egy elfogadhatónak tűnő összeghez, és, szerencsére, végül megadóan fizetett.

Mivel kipattantam a kocsiból, és toporogtam ott körbe-körbe, a világítást nem vettem le, Melcsi meg hallgatta a rádiót, miután a rendőrök fényképezkedtek és szóltak, hogy most már álljunk félre, nem indult a kocsim. Még jó, hogy ott volt az unokabátyám, segített letolni az útról, még egy járókelő is csatlakozott, majd a végén az illető is beállt, és betoltak. Közben az időpontomat már lemondtam, így onnan gyorsan hazarobogtunk.

A kár nem annyira vészes, senki nem sérült, nagyobb volt az ijedtség, és bár valójában nem hiányzott ez a tapasztalás az életemből, de most már ilyen is van, nem kell többet. 🙂

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: érdekességek, egyéb

2 responses to “huss és kocc

  1. Pfu..ez nem vidám, de azért szerencsés véget ért!!
    Nekünk is van hasonló csak ott az elkövető megállás nélkül tovabbment :(( a saab visszapillantója úgy behajlott, ha felhúzott ablak lett volna, tuti T-re törik … brr.

  2. Jó hogy senkinek nem lett baja!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s