hibáztatunk, hibázhatunk

Nem igazán értem azokat az embereket, akik folyton keresik, hogy kit vagy mit tegyenek felelőssé, ha beüt éppen valami kisebb-nagyobb negatív esemény az életükben. Érdekes, hogy ahhoz soha nem keresnek indokokat, ha valami jó dolog történik, az természetes, hogy a saját érdemük, de a rossz az csakis valaki más miatt van.

Lehet, hogy azért is nem értem én ezt a fajta gondolkodást, mert hiszem és tudom, hogy nincs igazán rossz dolog, minden azért van, hogy tanuljunk belőle valamit, hogy előrébb vigyen minket. Előrébb, a saját utunkon – tehát nem is lehet annyira nagyon rossz!

Nézzük például azt, hogy elvesztettem a munkám. Mit mond az, aki keresi az okokat?

– Erről a tetű kormány tehet! – Ez első számú indok, minden rossz okozója csakis a kormány lehet, mert azok aztán elb*nak mindent, hazudnak éjjel-nappal, nyúzzák az embereket, ugye, nem is kell bemutatnom, tuti fix, hogy csakis azért veszíthettem el a munkám, mert a kormány így csinálta!

Én nem tudom hibáztatni a kormányt ezért.

– A bunkó cég, hogy tehette ezt meg, pláne, hogy gyereket nevelek, és még egyedül is! – Na, nem a kormány az egyetlen, aki minden rossz okozója, hanem azt a mocsok munkahely!

Nem hinném, hogy különösebben bunkó egy cég lenne ez, még ha sokkal jobb helyeken is dolgoztam már. Hoztak egy döntést, kész.

– És akkor még nem is beszéltünk az időjárásról: csakis az időjárás lehet a felelős! Na mert aztán az időjárás az mindig rossz, soha nem olyan, hogy jó legyen!

Ezt az indokot sem igazán tudom elfogadni.

– Különösen kedvelt, hogy szidjuk Istent, hiszen neki akkora hatalma van, biztos, hogy benne van a keze! – Isten valami csodálatos! Olyan hatalmas ereje van a szeretetének, hogy soha, még álmomban sem tudnám elképzelni, hogy bárkinek is rosszat akarna…

Istent sem hibáztathatom.

– Lehetne még előhúzni a körülményeket, mert azok aztán mindig olyanok, hogy csakis rosszak legyenek!

Piha!

– Na ki lehetne még? Hát persze, itt vagyok én! – Nos, az örök elégedetlenkedők természetesen nem jutnak el idáig, ez az eshetőség kizárva, de mégis, vizsgáljuk csak meg! Hibás lennék? Amiért nem vettem észre, hogy mi folyik körülöttem? Lehetséges. Amiért nem léptem, mikor már nagyon szerettem volna, hanem próbáltam belenyugodni a kevésbé jóba, kivárni, mit hoz az idő? Lehetséges.

Mégsem hibáztatom magamat. Senkit nem hibáztatok. Pont ott vagyok, ahol lennem kell, egy újabb tanulási pontban, egy újabb útelágazásnál. Miért is kellene bűnbakokat keresni? Ami történt, megtörtént. Az számít, ami most van. Leszűrtem a tapasztalatokat, elraktároztam a tanulnivalót, befogadtam az eseményeket, majd áldással az útjukra engedtem őket, örömmel fogadom az újabb és újabb örömteli dolgokat. És köszönöm, jól vagyok! Mosolygó arc

Advertisements

1 hozzászólás

Kategória: bölcsességek, tépelődések

One response to “hibáztatunk, hibázhatunk

  1. 🙂 öröm volt olvasni, hogy vannak emberek, akik így élnek, gondolkodnak 🙂 🙂 🙂 Szép napokat!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s