Itália 2012

Megérkeztünk ám, vége is van a buszos olasz túránknak! Mosolygó arc

PRO:

+ azért jó, ha az ember busszal utazik, mert kényelmes, hisz mindenhova odavisznek, nem kell törnöd magad, merre indulj; leszállsz, minimális séta után nézelődhetsz, igazán nem is kell előre készülnöd pl térképpel, egyéb tudnivalókkal;

+ a buszon van hely a cuccoknak, semmit nem nagyon kell cipelned, ha már nehéz a hátizsák, a felesleg elfér a buszon;

+ van főszervező, aki mindent elintéz, neked csak annyi a dolgod, hogy birkamódra menj a tömeggel és nézelődj;

+ van idegenvezető, aki mindenféle érdekes és hasznos dolgokat elmond a városról, ahol jársz, illetve a nevezetességekről, amiket megnézel, sőt, még “urban legends”-eket is megtudhatsz;

+ a buszos utazás olcsó, hisz sokan mentek, eloszlik az útiköltség; nem kell bajlódnod a tömegközlekedéssel, nincsenek extra utazási költségek;

+ már a buszon, az út alatt is nézelődhetsz, hisz végre nem te vezetsz;

 

KONTRA:

– nem jó busszal utazni, mert baromi kényelmetlen hosszú távon, aludni szinte lehetetlenség, max 20-30 perces bóbiskolásokra vagy képes;

– az alvás-problémán túl épp elég, hogy az ülések olyan szorosan sorakoznak, hogy esélytelen a térdeidet kényelmesen elhelyezni, azt pedig el is felejtheted, hogy a lábad egy picit is kinyújthatod;

– a buszon sokan vannak, sok vadidegen ember, többnyire felnőttek, akiknek konkrét elképzeléseik vannak arról, hogy mit akarnak, és ezt meg is valósítják, akkor is, ha ez a többségnek nem tetszik;

– a busz azért elég lassú, a városokban nehezen közlekedik / parkol, épp ezért sok időt töltesz a buszon, annyival is kevesebbet a tényleges városnézéssel;

– a nagy csapatban mindig várni kell valakire, a kötött programon egy-egy városban max 1,5-2 órát tölthetsz el, ami aztán éppen, hogy semmire sem elég; Szomorú arc

 

Ha ez a kis felsorolás kissé zanzás lenne, akkor folytatom az egyéb élményeinkkel:

Este 10 órakor találkoztunk, majd mire mindenki odaért, bőröndöket elpakoltuk, helyeket elfoglaltuk, lett 11 óra is, mire nekiindultunk. Menet közben még két helyen szedtünk fel utasokat, végül nekivágtunk a sötét éjszakának. Első megállónk Trieszt volt, ahova korán reggel, olyan 8 körül érkeztünk. Trieszt kikötőváros, az öbölben fekszik, hátulról az Alpok lábai határolják. Mi a hegyről érkeztünk, lenéztünk a városra, ami így nagyon szépnek és barátságosnak tűnt. Sajnos, szakadó esőt és hűvöset fogtunk ki. A hihetetlenül szűk utcákon bekanyarogtunk a városka közepébe, a fő térre, a kikötő mellett. Itt kicsit elidőztünk, majd visszasétáltunk a buszunkhoz, az egész nem volt több 1,5 óránál. Kikanyarogtunk a város szélére, a Miramare-kastélyhoz. A kastély tetszett, igazi kis gyöngyszem az öböl partján, lenyűgöző kilátással, nagy, rendezett, nagyon szép parkkal. Ide én nem mentem be, kicsit megorroltam azon, hogy a táskákat le kell tenni az ajtóban, egy kupacba, és nekem abban volt az összes iratom, így nem mentem be. Trieszt után robogtunk tovább, délután már Vicenzában voltunk.

Este kezdődött az első… hogyismondjam, szemkerekítésem: hulla fáradtan, jó 20 órája a buszon, néhány óra bóbiskolás, nyűglődés után kitalálták néhányan, hogy mielőtt a szállásra érünk, keressünk egy Auchant, mert venni kell valamit vacsorára. Így aztán bezúdultunk vásárolni, végül fél 10 lett, mire a Garda-tó melletti kempingbe értünk. 95-en voltunk, két busszal, eltartott jó darabig, míg becsekkoltunk, minden lerendeztünk, megkaptuk a kulcsokat, indulhattunk a bungallókba, végre aludni – gyalog, mert a busz csak a recepció előtti parkolóig jöhetett. Ez csak azért érdekes, mert maga a kemping hatalmas nagy volt, így aztán a séta egy jó 15 percig tartott, és bizony már cipelhettük a bőröndöket is. Megállapítottam, hogy jó, hogy mi repülőhöz vagyunk szokva, mert most is úgy pakoltam, hogy egy-egy hátizsák, amiben inkább csak az iratok voltak meg papír, könyv, ilyesmi, ezt vittük a napi kirándulásokra is, egy-egy kis méretű utazótáska, egy kajás szatyor, 2 picire összecsavart hálózsák. Mások viszont ultranagy bőröndöket, táskákat, kismillió szatyrot, pokrócokat, kispárnát cűgöltek, na, majd’ meg is haltak, mire a házikókhoz értünk! Mosolygó arc

Mi egy családdal (apa-anya-egy lány) kerültünk össze, akikkel nem igazán jöttünk ki, mint később kiderült. Ők voltak a fő rebellisek abban, hogy ne foglalkozzanak a szervezéssel, a többiekkel, a programokkal, csak kényelmesen lötyögtek. Tény, hogy éjfél is volt már, mire bedőltünk az ágyunkba, de megbeszéltük, hogy reggel 8-kor megy a busz, 5 perccel előtte legyen lent mindenki a parkolóban. Ők már kezdték bomlasztani a csapatot, hogy minek olyan korán menni, bőven ráérünk 10-kor is elindulni, hagyjuk aludni a gyerekeket. Ja, mert a két battai középiskolában szervezték az utat, nem utazási iroda, hanem egy olasz-töri szakos tanárnő. A gyerekek, akik velünk jöttek, 17-18 évesek voltak, legkisebb Melcsikém volt, illetve ennek a családnak a lánya. Szóval, igazából nem nagyon volt probléma, hogy korán kell kelni, elvégre is, pont azért mentünk, mert olyan volt a program, amilyen. Ugyan nem sikerült sikeresen bomlasztani, a szervező csaj nagyon higgadtan és okosan kezelte a helyzetet, elég határozott volt, de még így is sikerült néhány embernek csak azért is megtorpedózni a kirándulást, mert minden nap szándékosan elkéstek reggel, meg aztán később is, a szabad programok utáni találkákról is mindig csúsztak. Roppant bosszantó volt ez a játszmázás, az örökös várakozás, hisz kirándulni, várost nézni mentünk, nekem ez abból áll, hogy nekiindulok és megyek, nem pedig csak toporgok egy helyben.

Másnap reggel Veronába mentünk. Mivel nem sikerült időben elindulni, csúszásban voltunk. Beültünk az Arénába egy rövid időre, utána együtt indultunk megnézni Júlia erkélyét, ami bár nem valós, mégis elég népszerű. Délután a csoport kettévált, egyik fele utazott Sirmione-ba, míg a másik csapat Európa legnagyobb vidámparkjába, a Gardalandba ment. Természetesen mi is, miután Melcsi ezt megszavazta. Mosolygó arc Ez a park tényleg hatalmas! Nagyon szép, tiszta, rendezett, rengeteg virággal, parkos részekkel és nagyon sok kisebb, nagyobb és életveszélyes játékkal. A park 6-kor zárt, és bár eredetileg 11-re kellett volna beérnünk, végül a reggeli és déli csúszások miatt fél 2 után estünk be, így azért jóval kevesebb időnk volt játszani, de még így is jól szórakoztunk. Sokan voltak, de tényleg akkora a park, hogy eloszlott a tömeg, sehol nem kellett sokat várakoznunk, jól lehetett haladni. Ezután már csak a kempingbe mentünk vissza, a diákok elég sokáig ricsajoztak odakint, de mi már 10 körül el is dőltünk Melindával, jól kifáradtunk.

Harmadnap reggel Milánóba indultunk, ami egy hosszabb buszos túrára volt. Igazából Milánó eddig sem nagyon vonzott, nem is voltam nagyon elragadtatva tőle. Mikor megláttam a Scala épületét, le voltam döbbenve, annyira semmilyen, olyan kis jelentéktelen, picit sem tetszett. Onnan átsétáltunk a dómig az úgynevezett Galleria-n keresztül, ami itt nem egy képcsarnokot jelent, hanem egy nagy folyosós fedett épületet, ahol a világhírű tervezők butikjai találhatók, hiszen Milánó a divatvilág egyik központja is. Hát, voltak lányok – köztük az én lányom is, pedig aztán neki még ott van a tojáshéj a fenekén -, voltak nők is, akik hihetetlen módon elvesztették önuralmukat odabent, úgy visítoztak, mint a naposcsibék. Mosolygó arc Akárhogy néztem, engem totál hidegen hagytak a nagy nevek, semmi felfokozott izgalmat nem éreztem, sőt, egyáltalán nem is voltam elragadtatva legtöbb üzlettől. De persze bizonyára a hiba az én készülékemben van. Mosolygó arc 

A dómot képről ismertem már, nekem ez egy túl csicsás, túldíszített épület, nem igazán vonzó. Belülről meg sötét, kőszínű, inkább félelmetes, mint barátságos. Jó, tudom, ez egy templom, de akkor is! Innen tovább Monza felé vettük az irányt, hogy ott megnézzük a forma 1-es pályát. Igen, újabb csúszások, hosszúra nyúlt pisiszünetek, stb, ezért 5-re értünk oda, és ez bizony 5-ig van nyitva. Ennek ellenére sikerült lebizniszelni, hogy bemehessünk, ha már ott vagyunk, de amúgy néhány motoros srác kibérelte a pályát, hogy gyorsulási versenyeket rendezzenek, így sajnos nem tudtunk rallyzni egyet a buszokkal, pedig az volt az eredeti terv. Egy kicsit nézelődtünk a lelátóknál, majd hazafelé vettünk az irányt. Mivel ez volt az utolsó este a kempingben, egy közös vacsorával akartuk zárni az ottani étteremben, de valakik megint kitalálták, hogy menjünk be egy Auchanba, hogy vásároljunk be, mielőtt hazamegyünk. És persze ezek a valakik el is húzták a vásárlást, jóval a megbeszélt találka-idő után andalogtak vissza a buszokhoz. Ennek következtében ismét 10 után értünk be a kempingbe, és ugyan még vacsiztunk egy gyorsat páran, de pl a sofőröket, akik egyébként végig nagyon kedvesek, türelmesek, barátságosak voltak, már nem tudtuk megvendégelni, nekik muszáj volt a lehető legtöbbet aludni, hisz ők vezettek hazafelé. Az Auchan végképp szitokszóvá vált. Miután már úgy-ahogy túltettük magunkat a bosszankodáson, már nevetve emlegettük, bármilyen helyzetben, hogy ja, van még egy kis időnk, nem akar valaki az Auchanba menni… azért valljuk be, azért mentünk ki Olaszországba, hogy Auchantól Auchanig osonjunk?! Zavarban levő arc

Negyedik nap reggel már a csomagokkal találkoztunk a buszoknál, mire mindenkit összekapartunk, mindent elintéztünk, megint csak késve tudtunk elindulni következő úticélunk, Padova felé. Erről a városról nem tudtam semmit (páduai Szent Antalon kívül), nem is tudtam, mire számítsak, és ezek után teljesen letaglózott. Annyira szép volt, napokig el tudnék ott nézelődni, sétálgatni, nagyon megszerettem! Bementünk a Szent Antal Bazilikába, ami teljesen más volt, mint a milánói dóm. Ez bizánci stílusban épült, kupolákkal a tetején, nem is csicsás kívülről, belül meg színes, világos, pazar, barátságos, hátul több belső udvar kerengővel, meseszép! (Sajnos, bent fotózni nem lehetett.) Utána elsétáltunk egy térre, a Prato delle Valle-ra, ami alapjában egy hatalmas kerek park volt, körben csatornával, illetve szobrokkal, valamint a tér külső oldalán szebbnél szebb villákkal. Sajnos, sokat nem tudtunk itt ücsörögni, tovább kellett indulnunk az utolsó állomás, Velence felé.

Velencét, gondolom, nem kell külön bemutatni, én mind közül ezt vártam a legjobban. Az eredeti program szerint már 2 körül beértünk volna, hogy este 9-ig mászkálhassunk, de mondanom se kell, végül megint eltötyögték az időt, délután 5-re értünk be a hajóval a Szent Márk-térre, és 7-kor már találkoztunk (a hajónk 8.15-kor ment visszafelé, de hamarabb kellett találkozni, hisz képesek lettek volna még onnan is elkésni, így aztán 1 órácskát csak álltunk lent egy kupacban a téren). Velence, már amennyit láttam belőle, szép volt, nagyon romantikus. A víz tiszta (az utcák is), többektől hallottam már, hogy büdösek a csatornák, nos ezt nem tapasztaltam, bár tény, hogy tavasz is van, friss az idő, nem fülledt nyári meleg, illetve nem is mentünk be a csatornákon, csak a sikátorokban sétáltunk. Amúgy nagyon drága, rengeteg a turista, ez nem volt túl kedvező. Valamint tele van Afrikából érkezettekkel, akik a különböző háborúk elől menekülve Olaszországban próbálnak új életet kezdeni. Más városokban is láttuk őket, pl Milánóban is próbálkoztak kis cérna-karkötőket ránk sózni, itt már gagyi mű-Gucci-táskákat árultak, és szó szerint szinte levakarhatatlanok voltak. Sajnos, az idő is kevés volt, illetve tényleg drága város, gondolázásra nem is gondoltunk, de a vaporettót sem tudtuk kipróbálni, így a csatornákat nem is igazán láttuk, nem volt meg az igazi Velence-feeling, legalábbis amit én annak gondolok, “csak” egy sziget utcáin sétálgattunk. Nagyon-nagyon szomorú voltam, hogy csak két órát tudtunk itt tölteni, azt hiszem, ide még visszajönnék egyszer (ahogyan Padovába is). Tulajdonképpen az egész utazás csak megmutatta, hova is kell eljussunk még, csak egy kis ízelítőt adott, nem igazi nagy élményeket. Velencéből egyenesen hazafelé jöttünk, éjszaka megint a buszon, bár most talán mintha kicsit többet is tudtunk aludni, elvégre nehéz napok álltak mögöttünk. Szombat reggel 7-re értünk haza.

Összességében azt kell mondjam, az utazásunk nagyon jól sikerült. Az összes morgolódásom, sóhajtozásom, minden bosszúság ellenére sikerült nagyon jól éreznünk magunkat, és ezért is mentünk. Igyekeztem túltenni magam a nyűglődéseken, és csak azzal foglalkozni, hogy a lehető legtöbb mindent láthassam Olaszország északi szegletéből, mert ezekben a városokban ezelőtt még nem voltam. És a mindennapokból való kiszakadás, a lazítás, a gondolataim elterelése is jól sikerült, ez a második hetem tagadhatatlanul aktívabban alakult, mint az előző! Mosolygó arc Nagyon sok mindent láttunk, sokat tapasztaltunk, gazdagabban tértünk haza, mint ahogy elmentünk, és ez nekem elég. A fáradtságot kipihenjük, az izomlázat kitornázzuk, a súrlódásokat elfelejtjük, maradnak a nevetések, a szép emlékek és a rengeteg fénykép! Mosolygó arc

Advertisements

5 hozzászólás

Kategória: érdekességek, kirándulások, Mi jó történt ma veled?

5 responses to “Itália 2012

  1. Ez jó kis utazás volt! Köszi az élménybeszámolót! A fotós linked viszont nem működik pedig a képeket is szivesen megnézném.

    • Nagyon sokat küzdöttem vele, nem tudom, ez az album miért nem úgy működik, mint a régebbiek, de most úgy tűnik, sikerült javítanom a linket.

  2. Igen, most műxik! Szépséges helyeken jártatok. Jók a képek!

  3. de jó kis fotók ezek, nem bírtam megállni és írtam hozzájuk 1-1 hozzászólást 🙂
    Jóóóó kis út, szerintem mi tök jól ellennénk, ahogy olvastam a soraidat. Mi basszuskulcs 7-kor már kelünk és haladunk, hogy minél többet lássunk és érezzünk – elv alapján utazunk.
    Én tuti legyilkolást kaptam volna, mert az 7szentség, hogy ezeket a bomlasztókat én kiosztottam volna. Tudom, ettől nem lett volna jobb, de már most felhúíztam rajtuk magam, ahogy olvastam a sorokat..
    áááá 🙂

    De a lényeg, hogy azért azt mondhatjátok, jó volt és szép és az a lényeg 🙂

  4. Visszajelzés: sós | kívülről befelé- belülről kifelé

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s