első hét

Az első hét munka nélkül olyan, mintha szabin lennél. Próbálsz nem gondolkodni a jövőn, csak a mostra koncentrálsz, tudod, hogyan is töltsd aktívan a napjaid. Eltervezed, hogy végre, most aztán lesz elég időd, hogy nekiess a lakásnak, először is selejtezel, de keményen, kidobálsz mindent, amire nincs szükség, teret csinálsz magadnak. Aztán persze amúgy is nagytakarítás-időszak van, hisz mindjárt itt a húsvét, hosszú évek óta először végre ragyogni fog a lakás előtte. Talán még a kis szobát is kimeszeled, mert már ráfér. És közben lesz elég időd arra is, hogy végre leülj a varrógéphez, előkapd azt a rengeteg jobbnál szebb anyagot, amiket az utóbbi egy évben összevásároltál, eljött az idő, hogy mindből ruhát varrj (amúgy is nagyon időszerű már a ruhatárad felfrissítése). Ezzel együtt még egy rövidke tisztító böjtöt is könnyen beiktathatsz, otthon vagy, van időd pepecselni a kajákkal, egész nap folyamatosan inni a tiszta vizet, tisztító teákat, egy kis alak-igazítás mindig időszerű. Akár még a régi pilates-dvd-t is leporolhatod, vagy az új zumba-dvd-t is felavathatod. Tavasz lévén a kertbe is ki lehet menni, lesz ám annyi tennivaló, amire munka mellett sosincs elég idő, észre sem veszed ezt az időszakot.

Végül ráébredsz, hogy a depi erősebben húz, mint gondoltad. Első két nap még felkelsz hajnalban rutinosan, elszaladsz a gyerekkel a suliba, bevásárolsz, rohansz haza, dolgozni, amiből nem lesz semmi, mert minek annyira rohanni, rengeteg időd van, most inkább pihengessünk kicsit! Harmadik napon már csak félkómásan kiszólsz a paplankupac alól, drágám, menj el a busszal, vigyázz magadra, és alszol tovább fél tizenegyig.

Igen, azért közben ülsz a gép előtt, lődözöd az ápdételt önéletrajzodat szerteszét, várod a jelzéseket, érkezik is néhány telefon, időpontegyezés, reménykedve elrohansz a kozmetikushoz egy gyantára (miután már az első napon átestél a fodrászon), beautózol a városba, a legjobb formádat hozod, minden oké, a többit meg majd meglátjuk.

De legalább tavasz van, minden újnak a kezdete, ennél jobb nem is lehet! A jövő hét kicsit kiesik a ritmusból, utána újult erővel vágok neki az itthoni dolgoknak. Néhány éve volt már hasonló periódus, fejre állt az életem: akkor elvesztettem a családom, az otthonom, de megmaradt a munkám, mint az egyetlen biztos pont az életemben. Most viszont ezt a pontot rántották ki alólam, és bár az otthonom is elég vékony hajszálon táncol, viszont a családom megvan, erősebb vagyok, mint valaha. Azt hiszem, minden a lehető legjobban alakul, eljött az újjászületés (egy újabb újjászületés) ideje! Mosolygó arc

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: család, Mi jó történt ma veled?, tépelődések

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s