Marilyn

Marilyn Monroe-t valószínűleg senkinek nem kell bemutatnom. Nekem ő ugyan már csak egy legenda, hisz nemhogy nem az én korosztályom, de még csak nem is a szüleimé, sokkal inkább a nagyszüleimé. Egy olyan korban élt, amikor az ő világa és a nagyszüleim világa mintha két külön bolygón létezett volna. Sok mindent nem tudok róla, apró, “köztudott” tényeket csak, és tulajdonképpen a filmművészetéből is csak a tévében unásig ismételt Van, aki forrón szereti-ig jutottam, igazából nagyon nem is érdekelt soha.

Tegnap viszont megnéztem az Egy hetem Marilyn-nel-t A film nem rossz. Ugye, Anglia, London, angolok, ez már jó indítás. Mosolygó arc Maga a történet nem egy nagy durranás, bár az író szemszögéből, akivel személyesen is megestek azok a történések, sokkal személyesebb, maradandóbb élmény lehetett, ez tény. Tetszettek a színészek is, nagyon jól játszottak, különösen dicséretes Michelle Williams, akiről pár perc után meg is feledkeztem, annyira elhittem, hogy Marilyn van a képernyőn. Egy kicsit elgondolkodtam erről a nőről: folyamatosan zakatolt az agyamban a gonoszabbik énem, hogy ez csak egy hülye, elkényeztetett úri p*csa, de igyekeztem erőteljesen háttérbe szorítani azzal, hogy ő inkább egy beteg, szerencsétlen nő volt. Kicsit utánanéztem, az apjáról semmit nem tudott, az anyja elmegyógyintézetben végezte, korán árvaságra jutott, nem volt könnyű indítás. Tulajdonképpen szomorú, hogy nem volt több, mint egy szépen bemutatott test. Vagyis nem lehetett több, nem engedték neki, már akkor is így diktált a filmipar. (Bár, szó, ami szó, ő akkor volt szép, amikor a photoshop még egy kósza gondolat sem volt, és azóta is – legalábbis amerikai listákon – elsőszámú szexbombának számít.) Sajnálom, hogy igazából senki nem állt mellette, senki nem segített neki, így egyre inkább elveszett, lecsúszott, legalábbis a filmben szereplő napokból ez derült ki.

Mindenesetre a film arra jó volt, hogy bepillantást nyertünk egy érdekes világba, tisztán megmutatta a csillogás árnyait, a valóság elferdítését, a manipulációkat, ezáltal “egyszerűbb”, hétköznapibb életünk sokkal inkább hívogató, biztonságos, igazi. Kicsit lassú volt, nekem még a másfél óra is soknak tűnt. Összességében egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

Advertisements

4 hozzászólás

Kategória: egyéb, mozi, tv, színház

4 responses to “Marilyn

  1. én is pont ezt gondoltam Marilyn Monroe-ról a film közben.
    Persze, sok mindent hozzá kellett olvasni, hogy elfogadjam, azért ilyen, amilyen, de érdekes, hogy te is ezt gondoltad róla első blikkre…
    Érdekes egy film volt 🙂

  2. Szerintem elsőre mindenki ezt gondolja róla. 🙂 Ezért szoktam rendszeresen mantrázni magamban: ne itélj elsőre. 🙂

    • Igen, én is erre trenírozom magam, aztán van, hogy sikerül, van, hogy kevésbé! 🙂

    • v10r1c4

      Hát látod, az ‘elkényeztetett’. Akit ez felháborít, annak kívánok sok ilyen kényeztetést. Amúgy MM önmagában szerintem egy elég szimpatikus nő volt, viszont nagyon benézte a karrierépítés mikéntjét, mert kicsit túl jól játszotta a libát, és sikeresen bele is ragadt a szerepbe (mert bár nem volt tökbuta, de addig már nem tartott az esze, hogy ezt észrevegye). Közben kényszeres is lett, rettegett az öregedéstől, mert akkor senkinek nem fog kelleni, a nélkül meg el van veszve. Nem lett volna kötelező ennyire ráragadnia a pasikra, de hát ez nem így megy.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s