tízmillió

Ma elmentem templomba. Oké, ez így nem nagy szám, voltam már máskor is, szeretem a templomokat, de a mai nap más volt. Nem vagyok egy vallásos ember, sőt, kifejezetten taszítanak az egyetemes vallások, hívő vagyok, de teljesen más a hitem, mint amiket hirdetnek. Római katolikusnak kereszteltek, de ez nálam nem sokat jelent. Tapasztalatom mindössze néhány esküvő és éjféli mise alapján van. Most mégis elmentem, nem is akárhová, a Gellért-hegyen lévő Sziklatemplomba. Úgy képzeltem, majd szépen leülök a hátsó sor szélén, lehetőleg láthatatlanul, nem sok vizet zavarok, de ez nem jött össze, lévén a hely egy barlang, nem egy szokványos templom. Ráadásul sikeresen késtem is jó tíz percet, de szerencsére nem én voltam az egyetlen. Sajnos, a misék továbbra sem nekem valók. Próbáltam ráhangolódni, vagyis inkább arra, amiért odamentem, de a szenvtelen, monoton hangú zsolozsmázást nehezen tudtam kiiktatni a fejemből. Többször azon kaptam magam, hogy szeretnék vitatkozni azzal, amiket mondanak. Annyira másképp látom a kérdéskört, hogy taszítottak bizonyos mondatok, helyzetek, vélemények, legszívesebben kötözködtem volna, amit persze egy misén nem lehet. Mosolygó arc

Hogy mégis miért mentem akkor oda? A mai nap egy tízmilliószoros nap volt, amiről tudjuk, hogy az energiáinkat megsokszorozza, felerősíti, ma igazán komolyan tehettünk azért, hogy az életünket jó vágányra tereljük. Olvasgattam mindenféle okosságokat, tudom, hogy a Föld bizonyos területein erősebben áramlanak az energiák, ez különösen így van itt, a Kárpát-medencében. Sok ilyen helyet már egészen korán szent helyként tiszteltek, később templomokat építettek ide, megerősítve a kötődést a Föld és az Ég között. A mi drága Budánk is szent hely, bár nem mondom, hogy maga a Gellért-hegy is az lenne, de ezt a barlangot is használták már az őskorban is, pl gyógyításra, köszönhetően az itt (is) fakadó gyógyvíznek. Ráadásul a Sziklatemplom a Pálos Rend kezelésében van, akik az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. Ezért aztán úgy éreztem, ma, hogy még jobban felerősítsem a tízmilliószoros energiaáramlás hatását, el kell menjek ide, ha csak egy kis időre is. Végül a mise csak véget ért, ahogy az emberek elindultak hazafelé, még elüldögéltem kicsit, a saját imáimat mondogatva magamban, miközben még néhányan tovább maradtak zsoltárokat énekelni. Mikor kijöttem, már sötét volt, kellemesen langyos idő a hideg tél után, a kivilágított város fogadott, meseszép volt! Teljesen feltöltődtem, megérte a nagy hétköznapi rohanás közepette oda beautózni, leülni egy órácskára, pihenni, lelassulni.

Reklámok

3 hozzászólás

Kategória: érdekességek, egyéb, Mi jó történt ma veled?

3 responses to “tízmillió

  1. én el szoktam aludni, ez annyira gáz, néha ráveszem magam, hogy elmegyek egy-egy istentiszteletre és simán bealszom ..
    Viszont látod, csak megérte, néha kell ilyen program is 🙂

  2. Igen, végül is jó volt, jól esett, hogy elmentem! 🙂 Ráadásul, tegnap hamvazószerda is volt, ugye, így aztán tényleg sokan voltak.
    Elalszol? hihi…

    • el, még szerintem nem voltam olyan Istentiszteleten, ahol ne bóbiskoltam volna el.. (mondjuk, az anyósülésen is kb 10 perc után, ha nem beszélnek hozzám és nem kell válaszolni…) 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s