agykontrollt az iskolába

Először körülbelül 11-12 éve találkoztam az agykontrollal, könyv formájában. Kölcsönkaptam, elolvastam, és nagyon megfogott. Egy újfajta szemléletmódot mutatott nekem, amiket tanított, sokat adtak ahhoz, hogy az akkoriban fennálló problémás élethelyzetemet kezelni tudjam, átlendítsem magam a holtponton, elinduljak a pozitív fejlődés irányába. Azóta aktívan nem foglalkoztam vele többet, bár időről időre elém került.

A könyv az jó dolog, fontos is, de gyakorlatot nehéz belőle szerezni, használható gyakorlati tanácsokat. Tavaly jött először az igény, hogy csináljak végig egy tanfolyamot (2 hétvége), de még nem jutottam el. Most hétvégén viszont végre elvittem a lányom egy gyerek-agykontroll-tanfolyamra. Ez egy hétvégét vesz igénybe (oktatótól is függ), a szülők pedig maradhatnak végig. Tény, hogy én sokkal jobban vártam, mint Melindám, aki eléggé ellenállt neki, de legnagyobb dolog, amit ezzel kapcsolatban mondhatok, hogy a végén szorosan átölelt, és azt mondta, anya, köszönöm, hogy elhoztál ide!

Szóval, volt már némi fogalmam arról,  mi is ez az agykontroll, de nem tudtam, hogyan és miként műveljem. Hallottam a létrehozójáról, José Silváról, szegény családban született, nőtt fel, már gyerekkorában munkákat vállalt, nem járt iskolába, otthon tanult meg írni olvasni. Azt viszont eddig nem tudtam, hogy később 10 gyereke is született, és mikor ők iskolába kerültek, akkor szembesült azzal, hogy bármilyen okosak, ügyesek a gyerekei, folyamatosan gyengén teljesítenek az iskolában. Ez kezdte hajtani őt afelé, hogy megoldást találjon a problémára, hathatós, működő segítséget adjon a gyerekeinek. Sokkal részletesebben nem mennék bele most a rendszerbe, arról regényt lehetne írni, írt is Mosolygó arc, ami lényeges, hogy egy nagyszerű módszert dolgozott ki. Olyan módszert, aminek segítségével az ember hegyeket mozgathat meg, elérheti a csillagokat, teljesebb életet élhet, lepakolhatja a terheit. És mégis, nagyon sokan vannak, akik még ma is, ha meghallják azt a szót, hogy agykontroll, horkantanak és legyintenek, megvetően hókuszpókusznak nevezik. Teszik ezt persze úgy, hogy valójában fogalmuk sincs róla, miről is van szó. Mert még a fáradtságot sem veszik, hogy legalább utánaolvassanak. El nem tudom képzelni, hogy mi járhat ezeknek az embereknek a fejében?! Mégis micsoda gondolat ez, az agyadnak bizonyítottan magasabb részét mozgathatod, használhatod, kinek is kell mindez?! Ugyan már, hiszen ezzel még a végén frissebb leszel, erősödik a memóriád, az önbizalmad, könnyebben megjegyzel dolgokat, semmi perc alatt eloszlatod a stressz okozta kellemetlen érzést, megszabadulsz a félelmeidtől, felgyorsíthatod a betegségek legyőzését, kinyílsz a Világ felé, vidámabban, boldogabban, szebben élsz, ugyan már, minek is kellene ez neked, ugye?! És még folytathatnám a sort…

Most, hogy végre gyakorlatban is láthattam az agykontroll működését, hogy mélyebben megismertem, még jobban tetszik, még inkább meg akarom tanulni. Miközben ott ültem, egyfolytában az járt a fejemben, hogy vajon miért nincs ez még mindig az iskolákban? Ezek a lazító, feszültségoldó technikák segítenek, hogy nyugodtabban alhass, rövidebb idő alatt felfrissülhess, fejlődjön emlékezeted és képzeleted, eredményesebben, nyugodtabban tanulhass, megszűnjön lámpalázad, megszüntethesd feszültségből eredő fej- és hasfájásodat, javulhasson problémamegoldó képességed, hogy csak néhányat említsek. És ezeket a technikákat nem tanítják (még mindig) az iskolákban! Látom a gyerekeket, sokszor félénkek, sokszor agresszívak, egymást bántják, a tanuláson csak átfutnak, néha az egész egy nagy katyvasz, azt sem tudják, miről beszélnek a tanárok, nagyon sok a hasfájós, fejfájós gyerek, félnek a dolgozattól, a számonkéréstől. Nem tudnak egymással kommunikálni (felnőttekkel sem), nem éreznek tiszteletet senki és semmi iránt, nincsenek céljaik, vágyaik, csak úgy vannak. Persze, tisztelet a kivételnek, mindig van olyan, de azt látom, hogy az iskola nem ad segítséget a gyerekeknek. Pedig itt van egy módszer, ami jó és eredményes, ráadásul megtanulható, fejleszthető is, és mégsem használják. Csak annyit kellene tenni, hogy minden reggel egy tíz perces lazítással felkészíteni a gyerekeket az előttük álló napra, gondolat-nagytakarítást tartani nekik, felfrissíteni őket, feltölteni energiával, hogy aztán  sok tanulnivaló már gond nélkül beágyazódjon oda, ahova kell. Az már csak a hab a tortán, hogy ezek a gyakorlatok a tanároknak is segítenének, ők is lazítással kezdenék a napot, kiengednék a feszültséget… tényleg hegyeket tudnánk megmozgatni! Ugye, hogy nem is lenne az olyan rossz?!

Ha többet szeretnél tudni az agykontrollról, nézz körül itt!

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: érdekességek, egyéb, Mi jó történt ma veled?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s