kívánságok

Emlékszem, anno ilyesmi idős lehettem magam is, 12 éves, mikor először kértem egy számot a rádióban. Talán nem is volt több alkalom. Akkor még nem volt telefonunk, vezetékes sem, nemhogy mobil, az internetről még azt sem tudtuk, eszik-e vagy megisszák, így aztán papíron, levélben kellett kérni, amit a postás vitt a rádióba, majd napokon keresztül vártuk, hogy jöjjön a szám, készenlétben a magnóval, amin már csak egy gombot kellett lenyomni (illetve kettőt, együttesen működött a Play és a Rec), és már rögzíthettük is, amit akartunk. Aztán egyszer csak meghallottam, amint Geszti Péter felolvassa az egész levelem a Danubius Rádióban, de a nevem elrontotta (pedig nem is írtam annyira csúnyán! Mosolygó arc), de legalább nem hallotta ország-világ, hogy én voltam.

Na, ez ma úgy működik, hogy dobsz egy sömit vagy egy mélt, legritkábban tárcsázol, és beszélhetsz egy rögzítővel. Melcsikém is kerülgeti egy ideje a témát, tegnap eljutott odáig, hogy ő is szeretne kérni egy számot a rádióban. Nekem még nem volt segítségem, apuék nem foglalkoztak ilyesmivel, de a lányom már tudta egyfolytában rágni a fülem, oldjam már meg a problémáját (mi a telefonszám? hogyan írják, hogy marúnfájv?). Végül sikeresen elküldte azt az üzenetet és várt. Kisvártatva visszahívták telefonon. Teljesen odavolt, hogy felhívták, benne lesz a rádióban, remegett is a hangja rendesen. Az én szemeim mégsem ezért kerekedtek: a rádiós közölte vele, hogy azt a számot, amit ő kért, most nem tudják leadni, kérjen mást. Ez azért hirtelen jött, nem tudott kinyögni gyorsan semmit, majd kisegítették: konkrétan megmondták neki, mondd be a neved, majd azt, hogy az 54 c. filmből kérsz egy számot. 54. Ez aztán baromira nem egy mai film, ráadásul, és főképpen, nem is egy 12 évesnek való film. Azt sem tudta, miről van szó, de azért elhadarta gyorsan, jó kislány. Ezzel nyert 2 jegyet az Alvin és a mókusok 3 (ultragagyi és megaszar) mozi bemutatójára (előírás szerint örvendezett ennek a rádióban). Eredetileg David Guetta-jegyeket akart nyerni, mert azt is osztogattak, de azt, gondolom, nem kaphatja egy gyerek. Pedig, nyereményjeggyel még el is vittem volna bulizni, elfértünk volna valamelyik biztonságos sarokban. Így aztán a kívánság ugyan megvolt, bár nem igazán teljesült, nyeremény is volt, bár nem talált célba. Volt is, meg nem is, mint a mesében. Szomorú arc

Reklámok

5 hozzászólás

Kategória: érdekességek, család

5 responses to “kívánságok

  1. Hát ezen most ledöbbentem. Miféle világ ez? Lehet kivánni, de majd mi megmondjuk mit kivánj?!!! Azért ez elég gáz! 😦
    Leányzó hogy viselte a dolgot?

    • Szerintem is gáz. Azért is olyan a rádiók kínálata is, amilyen, folyton-folyvást ugyanazt halljuk, még a kívánságműsorban is.
      Ő egész jól viselte, ugyan megjegyezte, hogy inkább a koncertre ment volna, viszont nagyon örült annak, hogy egyáltalán nyert valamit. 🙂

  2. Oh, jaj, én megértem!! én olyan csalódott tudok lenni (lásd múltkori nyereményem,amiért fizethetek).
    Hát reméljük, legközelebb majd azért összejön az is, amit kívánna 🙂 🙂 Nagyon szorítok neki!!! 🙂

    • De, mivel tudjuk, hogy minden rosszban van valami jó, tegnap kiderült, hogy nem kettő, hanem négy jegy van összesen, így beszerveztünk hamar +3 gyerkőt, így viszem őket mozizni, én meg kihasználom a hirtelen rámszakadt egy órányi császkálási lehetőséget, hogy befejezzem a karácsonyi vásárlást! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s