tükrök

Nem véletlenül találkozunk egymással, mindennek oka van. Az emberek jönnek-mennek az életünkben, mindenki azért tűnik fel a színen, mert valamit át akar adni nekünk, valamit tanulnunk kell tőle, később pedig azért tűnnek el, mert a tanulási folyamat befejeződött – így vagy úgy. De az emberek egyben tükrök is: megmutatják nekünk, milyenek vagyunk. Sokféle emberrel találkoztam már, volt, akivel hosszabb, volt, akivel rövidebb időre jöttünk össze, de egyre tisztábban látom magam bennük. Tökéletesen látom és érzem, mi az, ami én vagyok, mi az, amit gondolok, ahogyan megyek előre, amit általuk kapok magamból / magamról. És azt is látom már, mi az, ami nem akarok lenni, amit javítanom, átfordítanom kell, mert hátráltatnak, csúnyítanak, esetleg rossz fényt vetnek rám. Tőlük is tanulok ám, akik – első ránézésre úgy tűnik – csak rosszat, bánatot adnak nekem, talán többet is kapok tőlük, mint akik pozitív megerősítést adnak. Így aztán, köszönöm nektek, barátaim, mindazt, amit megmutattok, amire tanítotok, és nektek is, akikkel sajnos nem tudtam barátságba kerülni, vagy ez a barátság már megszakadt, köszönöm, amit kapok!

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: barátok, bölcsességek, tépelődések

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s