be a boltba

Van némi tapasztalatom abban, hogy milyen egy vállalkozó élete, lévén apukám 10 évig vállalkozott, eleinte egy vegyesboltot bérelt, ahol főként hétvégén (még gimis voltam) sokat segítettünk neki(k), majd szépen eljutott hat vegyesboltig, egy pékségig és egy tej-nagykereskedésig. Sokat lebzseltem én is a nagykerben, nem egyszer a szabimat töltöttem azzal, hogy próbáltam őt helyettesíteni, hogy ők is mehessenek szabira, ami a kereskedelemben szinte elképzelhetetlen vagy egyszerűen ott kezdtem hajnal 3-kor; 9 körül,  mire lement a nagy roham, hazarohantam zuhanyozni, átöltözni, majd irány a munkahelyem, kései kezdés miatt úgy 6-ig, 7-ig, este meg csak eldőltem otthon. Meli is “ott nőtt fel”, de legalábbis pici kora óta lent töltöttük a napokat, én dolgoztam, ő játszott, kúszott-mászott, csak arra kellett vigyázni, nehogy kocsi alá kerüljön. Szép időszak volt, sajnálom, hogy már elúszott, igazán azt sajnálom, hogy túlságosan fiatal lévén nem voltam erőszakosabb abban, hogy az elkézeléseimet, ötleteimet végigvigyem apun, akkor tán még ma is menne a dolog, és végre tán a sajátomban dolgoznék.

Na, de elkanyarodtam kicsit! Könyvelőként arról is van fogalmam, milyen járulékok és közterhek terhelik az egyszeri vállalkozót ma Magyarországon, tisztában vagyok vele, mennyi bevételt kell kitermelniük / kitermeltetniük ahhoz, hogy egy bizonyos jövedelmük meglegyen, a mindennapokban élni tudjanak. Nem könnyű élet ez, és még azt is megnehezítik a szoros, logikátlan, értelmetlen szabályozásokkal. De: akármilyen törvények vannak, akármennyit is kell kifizetni, egyvalami ma is alap (kellene, hogy legyen): a kereskedelemben (a szolgáltatószektorban is) a vállalkozó van a vevőért és nem fordítva. Aranyszabály, hogy a vevőből élünk, a vevőnek mindig igaza van! Tény, hogy soha nem jártam kereskedelmi suliba, de úgy tűnik, ezt mintha elfelejtenék ma már oktatni (mint sok minden mást is). Nem azt jelenti ez, hogy egy bunkó vevőt ne lehetne helyretenni, vagy bárki előtt is hajbókolni kellene, esetleg olyan dolgokat megtenni, amit sem erkölcsileg sem jogilag nem tartunk elfogadhatónak, ez csupán annyit jelent, hogy megfelelő módon kezeljük az illetőt, aki tőlünk vásárol, nálunk pénzt költ, bevételt hoz.

Ilyen például a legegyszerűbb dolog: a nyitvatartási időt én, mint vállalkozó határozom meg, akkor azt tartsam is be! Az utóbbi 3 héten belül nem egyszer történt meg velem, hogy elmentem az adott üzlethez, és a kutya nem volt ott. Használtruha-üzlet (nagy biznisz, sajnos!), pici, eldugott helyen, szerda délelőtt 11.00 óra: odaérünk az üzlethez, egy hölgy áll az utcán. A bolt ajtaján kis tábla, Rögtön jövök! – hogy mikor került oda, arról semmi infó. A hölgy elmondása szerint már vagy 20 perce álldogállt ott, hamarosan fel is adta, elment. Míg mi szobroztunk az üzlet előtt, két másik hölgy is járt arra, de sietősebbek voltak, nem várakoztak. Egy idő után mi is feladtuk és leléptünk. Persze, a nyitvatartás 10.00-17.00, mikor rendes ember dolgozik, még véletlenül se érjél oda, ja, és szombaton nem dolgoznak. Múlt héten egyik nap sikerült hamarabb lelépnem, átmentünk megint, 16.42-re értünk oda, de sebaj, gyorsan körülnézünk, veszünk ezt-azt, ami szükséges a lányomnak. A bolt ajtaján nagy Zárva-tábla, de láttuk, még bent van az eladó, így odamerészkedtünk az ajtóhoz. Ki is nyitotta, nem volt túl mosolygós, de ez kevésbé zavart, mondtam, bemennénk vásárolni, mire közölte, jó, még itt van úgy 2 percig! Mi van?! Illedelmesen megköszöntem, majd eljöttünk, és tudom, hogy soha többet nem megyek el ahhoz az üzlethez! Ha büdös a pénzem, adom másnak!

Pici könyvesbolt a lakótelep alján: a szolfézs-tanárnő megrendelte a gyerekeknek a tankönyvet, itt kell átvenni. Szombat reggel, a szokásos vásárlási körutunkon elgurultunk ide, az üzlet zárva volt. Megnéztük a nyitvatartást, szombaton 10.00-13.00 (keddtől péntekig 10.00-17.00), tíz perccel 10 előtt jártunk. Szuper, akkor most jöhet a szomszédos papír-írószer, aztán a műanyagos (lánykori nevén háztartási bolt) és a méterárus. Negyed 11-re értünk vissza a könyveshez, ami még mindig zárva volt. Ezen már fortyogtam, hogy mégis mikor óhajt kinyitni, de volt jobb dolgunk is, mentünk tovább. Visszafelé negyed 1 körül jöttünk, na, mondom, majd most megveszem azt a nyamvadt könyvet – hát nem! A boltocska zárva volt, gyanítom, ki sem nyitott a délelőtt. Persze, tájékoztatás semmi.

És akkor beszélhetünk a mindig zsúfolt és figyelmetlen és pontatlan autószerelőkről (szombaton? hát én nem dolgozom szombaton! és különben is, mondja már meg, mi baja a kocsinak, mit kell rajta megszerelni!); a kisboltról, ami álcázott talponálló (kevésbé tapasztalt lévén gyanútlanul betévedtem, kértem 1 pohár tejfölt, háromszor ismételtem meg, mire leesett, hogy az “eladó” azért mereszti rám a szemeit, mert ufót vél látni bennem: tejföl? abban nincs alkohol!); a késes, aki úgy élezi meg a kést, hogy vastagabb az éle, mint mielőtt betértem az üzletbe; a szobafestő, aki körbenyalja ugyan a szobát, de a falat nem egyenesíti ki, a repedéseket, hámlásokat nem javítja, az utána ugyanúgy folytatódik; a villanyszerelők, akik egy apró hiba miatt (valami szétment a csillárban/-nál nagy durranással, én megtettem mindent, ami tőlem telik, úgymint izzó-csere, biztosíték felkapcsolása, de ez kevésnek bizonyult; végül apu lecserélte a kapcsolót, az segített) ki sem jönnek (négyet hívtam!); a gázszerelő, akinél csak a kiszállás 30.000 Ft (azért, hogy bekösse az új gáztűzhelyemet, mert anélkül nem él a garancia rá – a bútorasztalos srác, aki összedobta a konyhaszekrényemet, pikk-pakk rákötötte a gázcsőre, az egész meló, gázzal, szekrénnyel, cakkumpakk volt ötezer…); a vízszerelők, akik úgy állították be a kádamat, hogy nem a lefolyó felé lejt, ergo mindig megáll a víz a szélén, kézzel söprögetem minden fürdés után; a kőművesek, akik nem tudnak egyenes falakat felhúzni; és még hosszan lehetne folytatni a sort, sajnos.

Emberek! Vegyük már észre, ebben a pici és megtépázott országunkban, amit teljesen kiárusítottak már (köszönjük annak, akit illet!), ahol már szinte semmi termelőmunka nem maradt, mert mindent tönkrevágtak, elöltek, az egyetlen, ami még él, ami mozgat, ami bevételt termel, a kereskedelem, a szolgáltatás! Kéretik a munkákat a legmaximálisabb odafigyeléssel, tisztelettel végezni, hogy az elégedett kuncsaftok újra és újra visszajöjjenek, ne meneküljenek máshoz, sőt, még hozzák is az ügyfeleket! Hiszen ez mindannyiunk saját érdeke!

Advertisements

2 hozzászólás

Kategória: egyéb, tépelődések

2 responses to “be a boltba

  1. Szivemből szóltál! :-))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s