és hogy miért…

…pont London, pont most (pláne, hogy még városnézésre sem jutott idő)? Hallowhedon3! Egy kicsit bővebben is kifejtem:

Van ez a srác, Joss Whedon, aki valami hihetetlen egyedi látásmóddal rendelkezik, és különös érzékenységgel viszi képre érzelmeit, gondolatait, többnyire tévésorozatok, néha filmek, képregények formájában. Amennyiben ezt pénzes főmuftik értékelik, szabad kezet kap, és lehengerlő, magával ragadó végeredményt kapunk, de sajnos van, hogy korlátolt emberek közé kerül a produkció, így rövidre szabják a lehetőségeit. Mindenesetre neki köszönhetjük Buffyt, Angelt, a Firefly-t, valamint a Dollhosue-t is, egyebek mellett.

Először 2-3 éve találkoztam Angel-lel, Tyúk említette, hogy ez neki KELL. Szkeptikusan fogadtam, vámpír, akinek lelke van, és még Angelnek is hívják, mi lehet ez? Belenéztem az első részbe, és ott ragadtam, még a 4. évad kemény és néha hülye részei ellenére is, örök kedvenc. És nem utolsósorban, több ismerősöm között sikerült az Angel-vírust elterjesztenem. 🙂 Buffy-t nem szerettem, mert ez a tyúk otthagyta Angelt, hát normális az ilyen?! Majd valahogy mégis elkezdtem. A sorozat már nem mai darab, az első évad nem kicsit nevetséges és gagyi időnként, és mégis – ott van benne az a kis plusz, az a valami, amit Joss Whedon tud, ma már nem tudom, melyiket szeretem jobban. A Firefly-t (és az utána készült, lezáró Serenity-t) csak miatta néztem meg – imádom! 🙂 (Dollhouse-nál még nem tartok.)

Na, szóval volt ez a rendezvény, az idei már a 3., ami egy csapat rajongó tisztelgése Joss Whedon előtt. Amerikában, de más nyugati országban is, ez már egy bevált szokás, hogy rajongói hétvégéket rendeznek, rengeteg van, mindenféle témához, filmek, sorozatok, vegyesen, ahol az adott film/sorozat készítőivel, szereplőivel lehet találkozni, beszélgetni, fotózkodni, akár még együtt bulizni is. Nálunk ez elég idegen, bár vannak olyan sorozat-rajongó ismerőseim, akik szintén szívesen mennének ilyen rendezvényekre, hát nekünk marad az, hogy talán egy közelebbi külföldi helyszínre el tudunk utazni. Én most voltam még először, de ha tehetném, évente többször is utaznék, többfelé! 🙂 Megismertem egy magyar lányt, ő volt az egyetlen magyar rajtunk kívül, aki már úgy három éve rendszeresen jár Angliába ilyen közönségtalálkozókra, évente többször is.

Ahogy látom, a rendezvények forgatókönyve körülbelül hasonló lehet: péntek este van egy nagyon rövid nyitó ceremónia, ahol mindenkit üdvözölnek, a meghívott vendégek is beköszönnek, majd kis szünet, és este bulizhatunk. Hogy ez a buli ne legyen olyan snassz, adjunk neki egy keretet: mivel most Whedon köré épül a hétvége, péntekre az Angel egyik részét alapul véve “Highway Robbery Ball”-t tartottak, ami lényegében westernes hangulatú buli volt. Az embereket nem kellett nagyon biztatni, sokan beöltöztek, egészen jó jelmezek is voltak. Persze, semmi nem kötelező.

Szombat és vasárnap úgy volt felosztva, hogy mindenki el tudjon jutni az összes vendéghez aláírást kérni, közös fénykép készítésére, a beszélgetős sókra (bárki kérdezhet, bármit, érdekes történeteket hallgathattunk a forgatásokról, kedvenc sorozatainkról, stb). Emellett volt “Dealer’s Room”, ami annyit tesz, hogy mindent meg lehet vásárolni, ami az adott sorozathoz, témához kapcsolódik, fényképeket, posztereket, kártyákat, újságokat, akciófigurákat, mindent. Illetve, a sorban állások alatt, a szünetekben lehet hasonszőrű rajongókkal beszélgetni, barátkozni.

Szombat este, mivel ez nem véletlenül egy október végi esemény, halloween-party-t tartottak. Mivel ez Anglia, hát elég komolyan vették. Sok véres embert, vámpírt, zombit láttunk, nagyon hangulatos volt az egész, örülök, hogy eljutottunk egy ilyenre is, bár mi csak szimplán ‘báli’ ruhába öltöztünk. Vasárnap este még egy közös beszélgetés a vendégekkel, majd záró ceremónia, és végül még egy utolsó buli, ez most nekünk “Shiny Shinding”-party volt, kínai díszletekkel, jelmezekkel. Hát, elég hosszú, mozgalmas hétvégénk volt! 🙂

És a vendégek: Az első bejelentés alapján találkozhattunk Charisma Carpenter-rel (Cordelia, Buffy, a vámpírok réme és Angel), Amber Benson-nal (Tara, Buffy, a vámpírok réme) és Adam Busch-sal (Warren, Buffy, a vámpírok réme). A negyedik vendég Sean Maher (Simon Tam, Firefly/Serenity) lett volna, de sajnos ő az utolsó pillanatban lemondta, mert dolgoznia kellett, de a szervező csapat mindent megtett, hogy ne kelljen lemondanunk a negyedik vendégről, így érkezett +1 fő szombatra és vasárnapra is. A vasárnapi vendég Phina Oruche volt (Olivia, Buffy, a vámpírok réme), de aminek én igazán nagyon megörültem, az a szombati vendég, Anthony Head (Giles, Buffy, a vámpírok réme) volt!!! Hááát, én teljesen odavoltam!!! 🙂 Szóval, szép kis csapatot kaptunk, vannak fényképeink, rengeteg élmény! A vendégek nagyon kedvesek voltak, barátságosak, bár Charisma kissé tartózkodó, Adam meg elég unott képet vágott időnként, de Amber és Tony teljesen közvetlenek, beszélgetősek voltak. Aminek külön örültem, hogy vettem apró ajándékokat, magyar szerzők könyveit angolul, meg kisebb Magyarországról szóló könyveket, kis ajándék-kártyákkal, amiket átadtunk az aláírások után. Nem láttam, hogy más is adott volna bármit is, de az nagyon jó érzés volt, hogy megálltak egy pillanatra, felcsillant a szemük, sokkal mélyebben mosolyogtak, illetve, emlékeztek ránk, megjegyezték a nevünk, később is megszólítottak. 🙂

 Amber és Adam a szombati bulira is eljöttek, táncoltak, beszélgettek, nem volt különcködés. Szombaton egy nagy óriáspókot is felállítottak, egy ‘rodeó-pókot’, ami a bizonyos bika mintájára körbe-körbe forgott, és aki ráült, megpróbált minél tovább a hátán maradni, még ezt is kipróbálták, akárcsak Melcsi, akire nagyon büszke vagyok (még soha nem mertem felülni a bikára, mondván, tök ciki lenne mindenki előtt leesni róla :-(), de az én kislányom rábeszélte magát, többször is szépen meglovagolta azt a rusnya, szőrös lábú óriáspókot! 🙂

Hogy ezen kívül mi volt még? Meli kapott egy Lorne-babát, ja, és még egy üveg TruBlood-ot is vettünk! (Tudom, ennek semmi köze Whedon-hoz, mégis árulták. Viszont egész vicces volt vele felszállni a buszra, először nem értettem, miért néztek olyan alaposan végig az emberek! :-)) És még egy kis hab a tortán: hétfőn a repülőn velünk utazott Rupert Evans (ő egy angol színész, én az angol Észak és Dél-ben, a Fingersmith-ben és A palota című sorozatban láttam, de szerepel a Hellboy 2-ben is). Meli nem hagyott nyugodni, így csak odamentem hozzá, rábeszéltem egy közös fotóra. Nagyon kedves volt, bár először valóban meglepettnek tűnt, de végül megbeszéltük, hogy leszállás után sort kerítünk a fotóra. Leszállás után tömeg is volt, mi sem toporogtunk az ajtóban, viszont, mikor már a bőröndöket vártuk, félrehúzott, hogy akkor talán most lehetne, és megszületett a kép. 🙂 Mint kiderült, megint forgatni jött hozzánk, a Hellboy 2 is Etyeken készült, most pedig ő is szerepel Ken Follett Az idők végezetéig című könyve alapján (A katedrális “folytatása”) készülő sorozatban. 🙂

A fényképek megtekinthetők a link alatt.

Reklámok

1 hozzászólás

Kategória: érdekességek, kirándulások, Mi jó történt ma veled?, mozi, tv, színház

One response to “és hogy miért…

  1. oooh, borzongatós még így olvasva is 🙂 🙂 hihi, de jófejek vagytok, kis ajándékokkal 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s