őszi töredékek

Ki mondta, hogy az ősz nem szép? Hatalmasat tévedett!

Lehet persze úgy is nézni, hogy az ősz az elmúlást, a véget hozza, csak éppen nem érdemes. 🙂 A körforgás azt jelenti, soha nincs vége, igazán soha nincs vége semminek, hisz mindig körbeérünk. Az ősznek is megvannak a szépségei, csak nem szabad semmihez sem hasonlítani (őt sem). Felesleges azzal példálózni, hogy bezzeg, a tavasz! vagy bezzeg, a nyár! Igen, a tavasz a kikelet, az új élet, a zöld, a szerelem, nyár pedig a színek, a forróság, az örökkévalóság birodalma, de az ősznek sincsenek kisebb érdemei. Ősszel a természet fellélegzik a nyár tikkasztó forrósága után, elkezd magához térni, megpihenni. A levegő frissül, a fák, az ég csodálatos színekbe öltözik, a Föld megadja nekünk az utolsó esélyt, hogy felkészüljünk a hideg télre. Csak ősszel lehet úgy sétálni a fák alatt, hogy lábainkkal a puha avarban táncolunk, kendőbe burkolózva, miközben a hűvös szellő pirosra festi arcunk. Csak ősszel tudsz lenézni a hegyről a ködbe burkolózott falvak békés csendjére. Csak ősszel lehet úgy hallgatni az éltető eső kopogását a tetőn, hogy közben a kandallóban ropogó fahasábok tánca mellett az ablaknál állunk kezünkben egy pohár borral és lesünk kifelé. Ősszel lehet érezni az őszi illatokat, az ősz adja nekünk a szőlőt és a bort, a körtét, a gesztenyét, a tököt, a csipkebogyót, stb. Ősszel lehet még nyitott ablak mellett, meleg takaró alatt egymáshoz összebújva aludni. Az ősz ugyan hozza az elmúlás leheletét, de ebben ugyanúgy benne van a megújulás, az újrakezdés ígérete, hiszen a változás, a körforgás állandó. Ha valami elmúlik, véget ér, akkor majd jön helyett valami más új dolog, aminek örülhetünk, amire készülhetünk, amit szerethetünk. 

Őszi töredékek
 

Hull a falevél, őszi szél fúj hidegen,
Erdőre, s rétre vastag paplant tereget.

Ősszel a fák felteszik a koronát,
Ragyogó zöld színük bronzszínűre vált.
Szikrázva ragyog a sok, sok korona,
Bíbor színnel vonja be a lenyugvó nap sugara.

Elővett az ősz egy nagy fehér lapot,
Ráfestett egy csodás tarka színes álmot.
Arannyal, ezüsttel vonja be a tájat,
Bronz vörös levéllel takar minden ágat.
A tájat tarka ruha takarja,
Pici kis állatok bújnak az avarba.
Mókuska begyűjti a lehulló makkot,
Fázósan könyörög a melengető naphoz.
Nyuszika remegve lapul meg a réten,
Ijedten kérdezi- mi lesz majd a télen.

Az erdő ősszel nem hal meg,
Csak alszik csendesen.
Levél paplan őzi álmát
Míg eljön a kikelet. 

Sebek Sándor versét a www.poet.hu-ról hoztam.

Reklámok

Hozzászólás

Kategória: bölcsességek, egyéb, Mi jó történt ma veled?, vers

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s