háááát

Képzeld el, hogy hétvége van, és te mégis felébredsz hajnali 6-kor, de nem ám akárhogy! Hátfájással!

Ha azt mondom, hátfájás, nem úgy értem ám, hogy jajj, hát fáj a hátam, nem! Képzeld el, hogy kinyitod a szemed, és tök értetlen vagy, mert úgy érzed, nincs is hátad, sőt, törzsed sem, csak egy nagy marék fájdalom van a helyén! Mintha a belső szerveidet összerázták-összegyúrták volna, és most egy pici kupacban hevernének benned. Mintha a gerincedet össze-vissza tördelték volna, és szilánkokban beléd szórták. Annyira érzed a fájdalmat, hogy egyesével meg tudod számlálni az összes icipici érző ideget, ami a gerincedhez csatlakozik. Milliónyi van.

Képzeld el, hogy nem tudsz mozogni! Egy jó fél órába telik, mire annyira rendezed az izmaidat, hogy arrébb kússz az ágyon. Mindezt, persze, iszonyat fájdalmak közepette. De megteszed, mégha  majdnem sírsz is, mert meg kell tenni. Arrébb kúszol, próbálsz forgolódni, de nem megy, sehogy sem kényelmes, mindenhol fáj. Háton fekve olyan érzés, mintha az ágy szippantana magába, az összes súlyod a gerincedre nyomódik. Oldalt, mintha a gerincoszlopot össze-vissza hajtogatták volna, és most csupa hullám az egész. Hasadra fordulsz, de akkor meg a melleid kijönnek a hátadon, és alig tudod visszatartani, hogy a hólyagod beinduljon. Közben persze rettentő álmos és fáradt vagy, de mivel feküdni nem tudsz, így aludni sem, nincs mese, fel kell kelni. Erőt veszel magadon, és már ülsz, ülsz az ágy szélén. Alig tudod visszatartani a könnyeid, mert a gerincoszlopod lefelé tart, mintha ketté akarna repeszteni lent, ki akarna bújni belőled. Ez persze csak a lenti szakaszon nyitott gerinced miatt van, ami születési rendellenesség (ma már simán elkaparnának, még jó, hogy 36 éve még nem voltak ilyetén vizsgálatok a terhesség idején), megnyugtató, hogy ez ismerős érzés, ülni nem tudsz.

És akkor talpra kecmeregsz, és hirtelen érzed, amint a talpaidba késeket szúrnak (nem ismerem a reflexológiai pontokat, de gyanítom, hogy éppen ott, ahol a gerincem szerepel a talpamon)! Nem tudsz feküdni, nem tudsz ülni, és nem tudsz állni sem! Kész, itt a vég! Nem marad más hátra, mint toporogni. Ha toporogsz, aprókat lépdelsz, nem maradsz annyi ideig egyik lábadon sem, hogy a kések szurkáljanak. Kínok között toporogsz körbe a lakásban. Mosakodnál, de nem tudsz lehajolni a mosdókagylóig. Hajt a hasad, hisz reggel van, de nem tudsz ráülni a wcre, így inkább tudomást sem veszel róla. Fogaidat összeszorítod, toporogsz tovább, majd mindig egy-egy milliméterrel több mozgást végzel a végtagjaiddal. És rákényszeríted magad a szokásos reggeli tornára. Nem igazi, pörgős, brutál torna az, hanem egy olyan mozgásforma, ami minden apró izmocskát feléleszt, kinyújt. És ez végre segít, hajrá, Callanetics! Segít, hogy felemeld a karodat, kiegyenesítsd a hátadat, körbemozgasd a fejedet, behajlítsd a térdeidet, és végre beindítsd a napodat. Cirka másfél órával azután, hogy felébredtél (hajnalok hajnalán, hétvégén).

Na, hát így ébredtem én tegnap, és ami a legrosszabb, ugyanígy ébredtem ma is! Miután keveset aludtam, iszonyat álmos vagyok, fájok mindenhol, fogalmam sincs, miért történt mindez és mit jelent, és köszönöm, de baromira nem kérek ebből többet! Ma már erősen kellett koncentrálnom a levegővételre, mialatt a tüdőmet nyomta a lapockám (vagy mi), és amúgy is csak szaggatottan áramlott be oxigén, de erőltettem, ahogyan a vigyorgást is, mert nem akartam hagyni, hogy a hisztéria eluralkodjon rajtam. Köszi, holnap már dolgozom, nem lesz időm reggel 1,5 órán keresztül felkelni! ********ul fáradt vagyok!!!

Reklámok

Hozzászólás

Kategória: egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s