őszinteség és egyéb szösszenetek

Ha megkérdeznék tőlem, mi az őszinteség, valószínűleg zsigerből azt válaszolnám, a legfontosabb dolog a világon, de ez ennél sokkal bonyolultabb. Igen, minden helyzetben őszintének kell lenni, de nem, mégsem. Nagyon fontos, hogyan tálalod az őszinteséget. Nem a hazugságra akarok buzdítani, egyszerűen vannak olyan helyzetek az életben, szinte minden nap, amikor a kíméletlen őszinteséggel sokkal nagyobb sebeket ejtünk a másikon – olykor akaratunkon kívül is. Például, amikor látok egy 80 kg-os csajt, amint felveszi a feszülő trikóját, mert az ugyan tök trendi, de kipattan mind a három úszógumija, akkor nem azt mondom neki, drágám, hihetetlenül ronda vagy, hanem azt, hogy talán keressünk egy kényelmesebb, előnyösebb felsőrészt, ami jobban kiemeli a hajad csillogását. Ez hazugság? Nem, nem az. Őszinteség, intelligenciába csomagolva.

Sajnos, a kommunikáció nem az erősségem, soha nem is volt. De egyre inkább belátom, hogy egy nagyon fontos területe az életnek, hiszen rajta keresztül kapcsolódunk más emberekhez. Ezért aztán fejlesztem magam, gyakorolok. Az őszinteséget tartom szemem előtt, de próbálom ezzel nem eltaposni a másik embert, hanem előrébb vinni. Itt kell megemlítenem, hogy nem őszinteség a kommunikáció hiánya is. Ha valamit azért nem mondok el, mert félek a várható következményektől. Ugyanilyen gát a konfliktus-kerülés is, aminek leküzdésén szintén dolgozok saját magam is. Az őszinteség felszabadít. Ha kimondom, amit ki kell, de figyelek a mondanivalóm milyenségére, arra, hogy hogyan ér el ez majd a fogadó félhez, akkor megkönnyebbülök. Ha nem halogatom a dolgokat, hanem elémegyek, felemelt fejjel elmondom, utána szinte szárnyalok – probléma esetén már jön is felém a megoldás, tehát már csak ezért sem érdemes halogatni. Ez is őszinteség – elsősorban magam felé. Ha hibáztam, megbántottam valakit, és odaállok elé, bocsánatot kérek, semmit nem kell ragoznom, jót teszek vele a másiknak is, magamnak is. A gát, a rossz érzés feloldódik, a seb begyógyul. Van még mit tanulni, de működik!

Épp ezért nem is értem, miért van az, ha valaki mélypontra kerül, valamivel vagy valakivel meggyűlik a baja, miért is az a környezete nagy részének első reakciója, hogy lehúzza, bent hagyja a gödörben, a fájdalomban, bánatban támogassa, ahelyett, hogy pozitív impulzusokat, erőt adna inkább neki a továbblépéshez?! Minél tovább hagyjuk, hogy a bajban lévő dagonyázzon a sárban, annál jobban beszippantja. Persze, ha rossz dolgok történnek az emberrel, akkor megakad, akkor szüksége is van arra, hogy kimondja, de emellett arra van igazán szüksége, hogy a kinyilvánítással elengedje a rosszat, megkönnyebbüljön, nem pedig arra, hogy a környezete visszatartsa ebben a helyzetben. Merjünk őszinték lenni, odaállni mellé, és elmondani, hogy rendben, ez történt, engedd el, itt vagyok, segítek, lépjünk tovább! A rossz nem lesz mindig rossz, ne azt az állapotot rögzítsük! Minden helyzetben legyünk igazak, de kíméletesen! Ha összetörted a kocsidat, nem fogom azt mondani jajongva, hogy te milyen szerencsétlen vagy, szegény te, hanem azt mondom, ez nagy rossz az életedben, de örülök, hogy te jól vagy. Ha kirúgnak a munkahelyedről, nem fogom azt mondani, hogy milyen szemétláda az a cég, és most akkor mi lesz veled, hiszen nem fogsz melót találni, miből fogsz élni, jajj, milyen nehéz ez, hanem azt mondom, sajnálom, hogy ez történt veled, de bizonyára jobb is ez így neked, most felszabdultál egy rossz munkahely terhe alól, bátran fogsz keresni másikat, nézd, mennyien hirdetnek, sokkal jobbat is talász magadnak! Ha a szomszédod lépten-nyomon aládtesz, nem állok melléd qvanyázni a szomszédot, nem beszélem még jobban beléd, hogy az egy tetü, megérdemelné, hogy levizeljék, és különben is, a helyedben én már rég feljelentettem volna (merthogy úgysem tenném ezt meg soha, ugyanabban a helyzetben sem!), és jajjj, te szegény meg amúgy is! Hanem rávilágítanék, miért is szeretsz ott élni, hogy a saját életedet nehezíted meg azzal, hogy egyfolytában a szomszédodon nyavalyogsz, változtasd meg a helyezetedet, akár azzal, hogy beszélsz vele, akár azzal, hogy nem veszed észre, vagy akár el is költözhetsz. A sort még lehetne hosszan folytatni, de ne várd, hogy majd odaállok a nyávogók, szitkozódok, becsmérlők, sajnálók sorába! Nem, én inkább őszinte leszek, felnőttként kezellek, megpróbállak előrébb vinni.

Nem kérsz belőlem? Rendben, hazudhatsz tovább magadnak, akár a végtelenségig is, ebben az esetben nem csak egy tucat szebbnél jobb pánik- és fizikai betegséget gyűjtesz be az életed során, de még le is maradsz arról, ami az életben valójában a legfontosabb: magáról az Életről!

Advertisements

2 hozzászólás

Kategória: bölcsességek, tépelődések

2 responses to “őszinteség és egyéb szösszenetek

  1. ezt de jól megírtad 🙂 tetszik!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s