35

Eljött ez a nap is, a számvetés ideje. Nem szoktam ilyet csinálni, de most leülök, és összegzek, előre mutatok. A 35 már félút, akárhogy is nézem, az a néhány röpke év ide vagy oda nem számít. Tehát elértem én is a felét… minek is? 🙂

Azt mondják, az ember élete hét évenként megújul. A hetes fontos állomás, ez tényleg nyomon is követhető. A hetes szám kiemelten fontos szerepet játszik a magyar mondai, mesei hiedelemvilágban, gondoljunk csak, a hetedhét országra, a hétfejű sárkányra, a Hetvenhét magyar népmesére, stb. Én most az ötször hétnél, vagyis az 5. hetes végénél tartok. Az első hetes volt az ideje a fejlődésnek, az én-tudatra ébredésnek, a kezdeti, villámgyors és végleges alakulásnak, formálódásnak. Ami az első hetesben megvan, elkészül, az már többnyire végig meg is marad, mégha az ember folyamatosan változik, idővel bölcsebbé, érettebbé válik is. Az első hetesem idejét egy burokban töltöttem, ami egy óvó, védő burok volt, egy egész család, tiszta, követendő vagy inkább követhető mintákkal, inkább a boldog tudatlanságban. Amit ekkor megtanultam, az a szeretet, a becsület, az összetartás, a család szerepe. Aztán kaptam hideget is, meleget is, történtek nagyon szép és nagyon jó dolgok az életemben, illetve voltak kevésbé jók, sőt keservesen sírósak is. Mégsem változtatnék semmin, hisz minden, ami volt(am), minden, ami történt velem, faragott olyanná, amilyenné lettem, aki én vagyok.

Hogy milyen lesz a hatodik hetes (és a többi)? Nem tudom. Vannak céljaim, de azokat magamban tartom, magamnak fogalmazom meg, írom le, majd utólag lehet róla beszélgetni, átgondolni, tanulságokat vonni. Igazából nem számít, mit hoz a jövő, a jövő az sosincs itt, mindig csak előttünk van. A most van itt, a most számít. Igen, a célok, a tervek visznek előrébb, de mindent csak a mostban lehet megélni, minden egyéb fizikai képtelenség, ezért aztán a terveket, célokat is a mostra kell igazítani. Rengeteget tanulok, most életemnek (ismét) egy olyan szakaszában vagyok, amikor különösen nagy hangsúlyt kapott életemben a tanulás, formálódás. Szembesültem azzal, hogy igényeim, vágyaim gyökerestül megváltoztak, és noha még a sokk fázisában vagyok, de már látom a jeleket, hogyan fogom feldolgozni a változásokat, merre induljak tovább, hogyan engedjem el a régit, hogy belépjek az újba. Csak lépni kell, az út jön a lábunk elé, csak kérni kell, és mindent megkapunk, csak cselekedni kell, és észrevesszük, hogy az álmunkból valóság lett. Mindig jönnek új dolgok, a változás állandó. Minden egyes új valami régi halálával, az elmúlással születik. Ez maga a körforgás, az élet.

Ösztönös, természetközeli népek nem azt a napot ünneplik minden évben, mikor a világra jöttek, hanem bizonyos szakaszokat az életben. Azt hiszem, most egy nagyobb szakaszhoz értem, fájdalmakkal, elengedéssel, de tisztán és terhektől mentesen újjászülethetek, átléphetek az ismeretlenbe, egy új életbe. Úgy érzem, most van igazán mit ünnepelnem, Isten hozott, Új Világ!

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: család, egyéb, Mi jó történt ma veled?

2 responses to “35

  1. kicsit megésve, kívánok minden szépet az érkező új útszakaszhoz!!
    🙂 🙂 Csudi lányod van az ajándékkal!!! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s