utazás befelé

Nem is olyan régen találkoztam Bagdi Bellával, azzal, amit ő csinál, amit átad, és azonnal éreztem, ez jó, van mit tanulnom tőle. Sokat olvasom az oldalát, hallgatom dalait, mantráit, és most jött egy lehetőség, elmentem Melivel a szombati koncertjére.

Kissé késve indultunk, az utolsó pillanatban értünk be a koncert helyszínére. Már pár nappal előbb lehetett olvasni, hogy az összes jegy elkelt, tudtam, hogy sokan leszünk. Amikor rohanva érkezem meg valahova, már azon stresszelem magam, hogy el fogok késni, és mire odaérek, a saját idegeskedésem kivetülése miatt mindenfelé támadásokat, szúrásokat észlelek, azt látom, hogy az emberek furcsán méregetnek, és ettől még jobban megrettenek, bezárom magam és el akarok bújni. Most, mikor megérkeztünk, egészen máshogy történt minden. Valószínűleg az is segített, hogy folyamatosan bíztattam magam, nem késünk el, hiszen már itt is vagyunk, mindenesetre, mikor beléptünk, azt tapasztaltam, hogy sehol nem jönnek szembe velem szúrkálódó, negatív impulzusok. Ennek következtében szinte azonnal teljesen lenyugodtam, kisimultam, mosolyogva és emelt fővel léptem a regisztrációs pulthoz. És innen minden könnyen ment. Telt ház volt, mégis találtunk pont két helyet egymás mellett, hisz az elég kellemetlen lett volna, ha a gyerekem külön kell ültetni. Bellával még soha nem találkoztam személyesen, de nem volt nehéz felismerni, és nem csak azért, mert a fényképe fent van a weboldalán. Valami megmagyarázhatatlan, erős derű és melegség sugárzik belőle, szinte világított a hangulatosan lesötétített teremben. És bent újfent csupa barátságos és nyugodt és nyitott emberrel találkoztam, sehol semmi negatívum, unottság, pökhendiség nem volt, csakis kiváncsi izgalom. Így aztán elfoglaltuk a helyünket, és hamarosan kezdődött is az est. Bella rögtön azzal indított, hogy vegyünk mély levegőt, engedjük el magunkat, és mondogassuk azt, hogy kellő mennyiségű friss levegő áramlik a tüdőnkbe – igen, elég vicces volt, mert a terem nem ennyi ember befogadására készült, nagyon zsúfoltan ültünk, volt is eleinte egyfajta pánik-hangulatom, hogy jajj, de meleg van, hogy lehet innen kimenni, de az elme csodálatos ereje újfent működött: hamarosan mindenki érezte, hogy pont annyi levegő van itt, amennyire nekünk szükségünk van. Az előadás maga kevésnyi beszédből állt, közte pedig hallgattuk Bella énekét, és hamarosan már nem csak hallgattuk, hanem magunk is énekeltük. A zene, az ének megmozgat, beindít, tudományosan szólva endorfint szabadít fel, ezáltal olyan tudatállapotba kerülünk, ahol boldogságot érzünk, befogadóbbá, nyitottabbá válunk, könnyen átvesszük a jó dolgokat, érzéseket, repülünk a zene szárnyán. Nem véletlenül volt az sem, hogy péntek óta énekelgetek és táncolgatok, már előkészítettem magam (önkéntelenül is) a szombati élményekre. 🙂

 Amiket hallottam, tanultam, nem voltak ismeretlenek számomra, hisz mindig is itt voltak bennem, és most segítséget kaptam, hogy előhozzam őket. Sok gondolatomat, érzésemet visszakaptam, egyfajta megerősítés volt (újfent), hogy jó irányba haladok, ne tétovázzak, csak bízzak magamban. Erre időnként szükség van, hiszen az embert rengeteg impulzus éri, természetesen, amennyiben erre nyitott, többnyire pozitív dolgok, de, hogy a hitét és meggyőződését próbára tegyék, jönnek ám a negatív dolgok, kétkedő, cinikus emberek is. Ők azért vannak, hogy túllépjünk rajtuk. Nem kell felvennünk hangjukat, viselkedésüket, azzal már nyertek is, hisz megtorpantanak, kikezdenek minket. Bella emberszeretete hatalmas, ő közvetíti ezt a szeretetet mindenkinek (persze, csak, aki befogadó), én ennél kisebb léptékű vagyok, a magam és szeretteim életét akarom rendbetenni, ez a fő feladatom. Igen, továbbra is szeretnék segíteni a körülöttem élőknek, de már nem mindenáron: aki nem kér a segítségből, aki nem hajlandó eldobni a panaszmankót, aki csak azért sír, hogy figyeljenek rá, sajnálják, foglalkozzanak vele, de változni, változtatni nem akar, azt már hagyom. Hagyom, hogy élje a saját életét, hagyom, hogy elkövesse a hibáit, újra és újra tekerje a mókuskerekét, de már nem ölöm bele az összes energiámat a segítségbe, ezzel akadályozva, legyengítve a saját életemet. A végső célom a boldogság, ez minden célom célja.

Mivel a koncertre nagy volt az érdeklődés, azt megismétlik április 3-án, részletek Bella honlapján. Nagyon sok mindent kaptam tőle, nagyon jól éreztem magam azalatt a 2 óra alatt, gondolkodom rajta, hogy újra elmegyek. De ha mégsem, akkor sincs gond, többféle másik rendezvénye is várható, amiken szívesen részt vennék, és amiket nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek! 🙂

Advertisements

4 hozzászólás

Kategória: bölcsességek, Mi jó történt ma veled?

4 responses to “utazás befelé

  1. Puzzle15

    Jó úton jársz!

  2. Phoebe

    Orulok, hogy voltal egy ilyen eloadason, es tudatositott benned mar meglevo dolgokat, ez szuper, kivanom, hogy beleszeress ebbe a dologba, es csak nyerjel belole!!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s