Premier

Ma megvolt a Macska a forró tetőn premierje, amiről csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni  (már, ha tudnék így beszélni)! Az előadás a nagyszínpad egy lekanyarított részén, a nézők is a színpadon ülnek, így csak 150 hely van, viszont sokkal közelibb az élmény, szinte a részese vagy. A darab elég kemény, fontos és érdekes kérdéseket feszeget, mint jó és rossz, hazugság és őszinteség, szabadság és megalkuvás, szex, szerelem, barátság, szeretet, kapcsolatok, homoszexualitás, maga az élet. És bár már 1955-ös a mű, bizony teljesen aktuális, totálisan egy olyan családot látsz, akik ma élnek. Hátborzongató. A játék jó, engem elvarázsolt nagyon, de úgy vettem észre, mindenki mást is, mert olyan csönd volt, hogy szinte a légy zümmögését sem lehetett hallani. Az jutott eszembe, hogy mennyivel másabb egy filmet nézni egy moziban, ott van aláfestő zene, meg olyan hangos az egész, hogy senki nem veszi észre, hogy pityergek meg szipogok közben, itt ezt sem mertem, csak csendben könnyeztem, az orrom is csak háromszor fújtam ki, pedig alig kaptam levegőt. Annyira magával ragadott, hogy ott ültem benne, teljesen átéreztem, sőt, azon rágódtam, hogy vajon mennyire lehetsz őszinte, mi az, amit nem kell elmondani, milyen bajokat okoz a hazugság, a titkolózás, vagy hogy miért is jó, ha úgy éljük az életünket, hogy a nap 24 órájában megjátsszuk magunkat, alakoskodunk, elnyomjuk, lefojtjuk MAGUNKat.
A színészek is jók, a két főszereplő (Balsai Móni és Pál András) lenyűgöző, nem semmi dolog így kiállni, és játszani! Oké, nem először voltam már színházban, ez mindig varázslatos, de itt egy fiatal, elhidegült férjet és az ő magányos, szerelmes feleségét játszották, eléggé mély bepillantást engedve egy pár intim életébe, és mindezt úgy, hogy ott ültünk előttük-körülöttük. A többiek is jók voltak, és külön tetszett, hogy kicsit más szemmel néztem őket, mert, ha nem is ismerjük egymást személyesen, hiszen az a naponta elhangzott szia-szia! vagy néhány szóváltás nem jelent mély ismeretséget, de mégis láttam őket kicsit másként, kicsit máshol, kicsit személyesen. Izgultam mindenkiért, persze, főleg Melcsiért. A gyerekeknek kevés szerepük van, de ügyesek voltak, ott voltak, ahol kellett, amikor kellett, és fesztelenül játszották a szerepük. És olyan jó érzés volt a lányomat ott látni, jelmezben a színpadon!
Aztán történt egy kis malőr. Már a fele után járhattunk, mikor Brick (Pál András) az üres piás üveget bedobja a szekrényként funkcionáló, padlóba épített ládába, aminek olyan szerencsétlenül csapódott le a teteje, hogy az üveg eltört, majd elvágta András ujját. Persze, egy ilyen vágás lehet komolytalan, még játszottak tovább, annak ellenére, hogy komolyan folyt a vér (annyira elmerültem, hogy tényleg azt hittem, ez művér), a padló, a ruhája, a keze, még az arca is véres lett, majd 1-2 percen belül szólt, hogy elnézést kérek, de azt hiszem, le kell állítanom az előadást, mert elvágtam egy ideget, és elment hátra. Bíztunk benne, hogy mindjárt folytatják, de végül az orvos ragaszkodott hozzá, hogy ezt mégiscsak össze kell varrni, mert mély vágás, így a vége elmaradt. Az előadás után lett volna egy bankett, egy kis közös pezsgőzés a színészekkel, rendezővel, és ugyan mondták, hogy egy pezsgőre várják a nézőket, ha már bankettezni nem is tudunk, de mi végül nem mentünk oda előre, felmentünk inkább a művészbüfébe, majd, mivel a gyerekeket el is engedték, eljöttünk haza.
Vegyes érzelmeim vannak, nagyon sajnálom Andrást, és örülök, hogy nem történt nagyobb baj, viszont egy érzelmileg felkavart állapotban maradtam, nem volt meg a lezárás, jajj, de szerettem volna végignézni! Tudom, majd megyünk még, bár februárra már nem maradt jegy, de talán márciusban még be tudok ülni. Sajnos, az is egy szerencsés véletlen volt, hogy apu épp itt volt fent, el tudott jönni, és ő is ugyanúgy élvezte, mint én, és most neki nem tudom, mikor lesz befejezés… mert ugye, a nyilvános próbákra Melcsi kérte, hogy ne üljünk be, majd az előadásra… hááát, most így jártunk! Amit kaptunk, az nagyon jó volt, le a kalappal, imádtam, még akkor is, ha maradtam volna még hosszabban, már előre várom, hogy újra ott üljek a széken, a színpad szélén!

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: érdekességek, mozi, tv, színház

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s