1 óra Amszterdamban – Amszterdam 1 órában

Kedden és szerdán pénzügyi konferencián voltam Amszterdamban. Máskor nagyon szívesen mentem volna, még ilyen unalmas és száraz programra is, mint ez volt, de most, ilyen-olyan okok miatt egyáltalán nem örültem neki, hogy becsúszott ez az amúgyis túlzsúfolt menetrendembe. Mivel nem tudtam megoldani, hogy már hétfőn délután menjek, vagy csütörtökön reggel jöjjek haza, és a szorosan betáblázott programlistából láttam, hogy esélyem sem lesz a szokásos kis városlátogatásra, már beletörődtem, hogy két dögunalmas, hosszú napban lesz részem.

Valami hasonlót is kaptam, mint amit előrevetítettem magamnak: kedden, a hajnali fél négyes ébredés után (a hétfő esti x-faktoros, 11-ig autogram-gyűjtős koncert után éjfélkor ájultunk be az ágyba) este 6-ig vég nélküli megbeszélések egy hatalmas nagy, erősen klimatizált teremben negyvenen bezsúfolódva a pici székekre, pici asztalok mellé, majd fél 7-től közös vacsora és jópofizás, mindez folytatódott másnap. Már kedd délutánra lázas voltam, és olyan kimerült, hogy azt hittem, leszédülök a székről (nem mintha lett volna helyem a földre esni). Pedig azért voltak érdekes témák is, ami érdekelt is, illetve próbáltak néha-néha egy-egy poént is belecsempészni (pl. akinek csörög a mobilja, az köteles vásárolni egy lottószelvényt 2,5 euróért, majd közöttük csupa érdekes ajándékot sorsolnak ki, fődíj egy egyiptomi utazás). Estére már annyira fáradt volt az agyam, hogy még angolul is elfelejtettem, képtelen voltam értelmesen beszélgetni, így 9 körül pofátlanul leléptem a pofavizitről, és aludni mentem. Másnap is lázasan-betegen ültem végig a napot, már délre nem maradt egy darab zsebkendőm sem, a mosdóból csempésztem be magamnak wc-papírt zsepinek. Jó hír volt, hogy már 4 előtt befejeztük, kevésbé jó hír, hogy a gépem csak fél kilenckor jött haza. Egy reptéri szállodában voltunk, kisbusz vitt minket, a kb 10 percnyi úton. Mivel még nem tudtam becsekkolni, tök értelmetlen lett volna csak ülni a reptéren, a betegségem ellenére is győzött a kiváncsiság, felpattantam egy vonatra, és 20 perc múlva már bent is voltam Amszterdam közepén.

Hogy mit lehet csinálni Amszterdamban egy óra alatt? Igazán semmit. Mivel nem számítottam rá, hogy mégiscsak lesz egy órácskám, egyáltalán nem is készültem. Nem tudtam semmit a városról, nem néztem térképeket, nem terveztem be, hogy mit is szeretnék megnézni, totál idegen volt az egész, hollandul sem beszélek, csak kiszúrtam magamnak az Amszterdam Centraal pályaudvart, gondolván, ez azért a közepe lehet. Lezsálltam a vonatról, és egy újabb büdös, koszos, fortyogó embermasszával teli, szürke, nyugati nagyvárosban találtam magam. Nem tetszett. Pont egy csatorna partján voltam, ami itt, ugye, nem nehéz, ott nézelődtem kicsit, majd elindultam az ellenkező irányba. Mivel nem készültem, nem volt megfelelő cuccom sem: kicsit magas sarkú csizmácskában topogtam, amibe már bőven beledagadtak a lábaim a két nap alatt, cipeltem a kis hátizsákom, és sajnos a nagyobb és nehezebb laptopot is, ráadásul még a fényképezőm sem volt nálam. Mindenesetre eltipegtem néhány utcányira, egy jóóóó nagy körben, hogy lássak is valamit a városból, de figyeltem, hogy nehogy eltévedjek a kanyargós, szűk, kis utcákon. Persze, tapasztalat alapján, a (fő)pályaudvar környéke egy rossz hírű környék, szóval igazán meg sem lepődtem, hogy mindenféle alakok jöttek velem szemben vagy vizslattak érdeklődve, meg hogy piroslámpás házak között csámpáztam (ami szintén megszokott Amszterdamban). Bizonyára vannak szebb és tisztább, nyugisabb részei is a városnak, de ez nem az volt. Mivel még mindig régimódi vagyok, elméláztam azon, vajon van-e értelme ennek a határtalan, nagy szabadságnak, jó-e az, hogy mindent szabad (itt konkrétan a drogok, prostik). Szerintem nem. Mindenesetre, sétáltam egy nagyot, bár, mire a vonaton ültem, az orrom és a szám sebes volt, az arcomon lázrózsa virított, levegőt is alig kaptam, nagyon vacakul voltam. És még nem ért véget a nap.

Azt hiszem, már eljutottam arra a szintre, hogy a hátam közepére sem kívánom a repülést, illetve az ezzel járó hercehurcát. Az amszterdami reptér nagyon nagy, rengeteg emberrel, kilométeres sorokkal. Nem is húztam az időt, fél 7-re visszaértem. Még mindig nem tudtunk becsekkolni, még nem nyitották meg a pultot, de már kígyózott a sor, mivel nem volt mód automatánál intézni, kénytelen-kelletlen beálltam én is. Majd utána a biztonsági ellenőrzés következett, szintén kilométeres sorokkal, de, szerencsére egészen haladós volt. Odaértem a szalaghoz, laptopot kivenni a táskából (ahova nem sokkal azelőtt szépen, biztosan beültettem), a másik táskából előbányászni a tisztasági cuccokat, mindent egy átlátszó kis zacskóba helyezni, kabátot levenni, sálkendőt a kabátra, majd miután minden a szalagon volt, beálltam a kapu elé. Odafelé a cipőmet is levetették, mondván magassarkú, hazafelé nem szólt a srác, aminek azért örültem ám, mégiscsak egész nap abban volt a lábam egy nylonzokniban… igen ám, de ahogy átmentem a kapu alatt, rögtön besípolt. Vagy a csizma vagy a szemüveg. Szerintem a kis barna hölgy már előre kipécézett, mert örömmel állított félre, ahelyett, hogy visszaküldött volna, hogy vegyem le a cipőm és a szemüvegem, és jöjjek újra (mint azt megtette a srác is az előttem álló fickóval, mint ahogy azt szokták). Persze, megkérdezte, hogy hozzájárulok-e ahhoz, hogy megmotozzon, mert ez az előírás, de ha nem járulok hozzá, akkor nem repülhetek. Kinyújtottam a karjaim, és vártam, hogy haladjunk. Na, a nő alapos volt. Minden egyes porcikámat áttaperolta, konkrétan a lábam köze és a mellbimbóim maradtak ki. A pulcsim ujjába be volt gyűrve két zsepi, azokat is kivetette, sőt, szét kellett nyitnom őket, holott elég egyértelműen látszott rajtam, hogy baromi taknyos vagyok. Mikor felhajtotta a pulcsimat, és elkezdett turkálni a nadrágom pántja alatt, körben a derekamon, a hasam is kibuggyant, bár igyekeztem behúzni, minekutána a nadrágom is kezdett lecsúszni, szerintem még a lila-fehér csíkos bugyim is kilátszott (a körülöttem álló férfiak nagy örömére), na, akkor azt hittem, felrúgom! Igyekeztem a mérgemet elfojtani és méltóságteljesen vonulni tovább. Volt egy jó óra, míg a kapuhoz értem, és csak azért kellett várnom vagy 20-25 percet, mert a gép késve érkezett Bp-ről (amit szerencsére behozott, jó 15 perccel hamarabb szálltunk le).

Kb ennyit láttam Amszterdamból, a képeket végül a telefonommal készítettem, csak, hogy mégis legyen valami kis nyoma, hogy ott jártam: 🙂

  

  

                                     

Reklámok

4 hozzászólás

Kategória: kirándulások

4 responses to “1 óra Amszterdamban – Amszterdam 1 órában

  1. Pancsa

    Szegéény, ez tényleg szenvedés volt!

  2. juj, hát nem irigyellek!!
    legalább egy olyan utcai-sültkrumplistól egy nagy adag forró csodát vehettél volna, azok úgy fel tudják az ember lelkét turbózni!
    Remélem, azóta jobban vagy! 🙂

    • Köszönöm, megvagyok, én és a nyavalyám jól megférünk egymás mellett! 😀 Látod, az a forró csoda jól jött volna, bár hideg nem volt, nem fáztam!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s