egy csipetnyi színház

Színház, számomra annyit jelent, hogy csoda-világ. Régimódi vagyok (ebben is), azt vallom, hogy meg kell adni a módját, ha színházba megyünk, elővesszük az ünneplő-ruhát, nem csak úgy beesünk, hétköznapiasan. Nem viszem túlzásba, nem csináltatok “nagy generált”, de azért egyfajta rákészülés van, egy külön szertartás, hogy ráhangolódjunk az előadásra. Ahogy elkészülünk, ahogy felöltözünk, pláne, ahogy belépünk az ajtón, a világ, a rohanás, a valóság kívül marad, bekerülünk a forgásba, egy meseszerű világba. Talán mániákus vagyok, de a legelső sorban szeretek ülni, de legalábbis minél előbb, mert csakis az az igazi, ha mindenféle “akadály” nélkül, előttem kel életre a darab. Sajnos, nem jutok el olyan sűrűn színházba, mint amennyire szeretném, de még így sem panaszkodhatom. Színházi darabokból is, mint a mozi, a könyv esetén, inkább azokat kedvelem, amik szórakoztatnak, elvarázsolnak, kikapcsolnak, kiragadnak a mindennapokból, nem szeretem, ami nagyon nehéz, nagyon nyomasztó, és nagyon nem szeretem, ami polgárpukkasztó (mondtam már, régimódi vagyok :-)).

Úgy hozta a Sors, a drága, hogy most kicsit más szemmel is megnézhetem a színházat: Meli kapott egy kisebb szerepet egy komoly felnőtt-darabban Budapesten. Talán el sem tudom mondani, mit is éreztem, mikor hívtak, hogy megnéznék a leányzót, mert kép alapján megtetszett nekik! Innentől, mintha az álom-világ elevenedett volna meg, úgy mentünk a “meghallgatásra”, majd, mikor intéztem a telefonokat, szerződést aláírni, ügyeket intézni, ruhaméretet venni, ruhát próbálni, stb. Most ott tartunk, hogy pénteken kezdődtek meg a gyerekek próbái, és a héten-jövő hét elején tartanak elég szorosan, mert jövő hét csütörtökön már premier van.

Mikor először mentünk, mindketten izgatottak voltunk, hiszen fogalmunk sem volt arról, mire is számítsunk. Első nap ott is maradtam, míg próba volt, csak ültünk, anyukák, a büfében, vártuk a csemetéket. Akik olyan mosollyal, jókedvűen jöttek is, hogy öröm volt nézni! 🙂 Mindenki kedves, mindenki barátságos (Meli már minden létező autogrammot begyűjtött :-)), a gyerekek is ügyesek. A darab maga elég nehéz, nem gyerekeknek való, sőt, időnként csúnyán káromkodnak, kiabálnak is velük, de előre felkészítették/-tük őket, hogy ez csak szerep. Most már többet jönnek ki, hisz nem sok szerepük van, így kicsit unalmas is, de ez ezzel jár.

Mikor először mentünk, szinte újra tizenévesnek éreztem magam, de, szerencsére, azért már nem úgy viselkedtem (csak legeslegbelül :-)). Azért igenis fura volt, hogy a (művész)büfében csak úgy ki-be járkálnak a művészek, mosolyognak, köszönnek, nem igazán van olyan tapasztalatom, hogy xy lejön a színpadról / kilép a tévéből, ez is valami olyasmit, amit meg kell szokni. Szóval, ugyanúgy élvezem, ha nem jobban, mint a lányom! 🙂 Igazából nem tudtam, hogy mekkora apparátus is van egy-egy színdarab mögött, oké, tudtam, hogy van rendező, meg díszletesek, meg öltöztetők, de hogy mennyien, és hogyan, és miféle emberek dolgoznak azon, hogy 2-2,5 óra alatt elrepítsenek minket a csoda-világba, azt nem tudtam. Így aztán nekem is minden új volt, mindenre rácsodálkoztam. A színház, mármint az épület több emeletes, minden szintnek funkciója van, nem csak az öltözők vannak ott, hanem irodák, ahol csak serénykednek a lányok, mindenféle építő meg karbantartó, stb fiúk, nem semmi, na! 🙂 És most megadatott, hogy egy icipicit, szegről-végről én is benne legyek.

Advertisements

4 hozzászólás

Kategória: érdekességek, család, Mi jó történt ma veled?

4 responses to “egy csipetnyi színház

  1. Ez igazán csudi egy hír!!!
    🙂
    Gratulálok nektek!! 🙂

    (engem itt a ködösben azért meglepett, hogy színházba nem felöltözve járnak az emberek, hanem csak úgy éppen akármiben… kicsit túlöltözöttnek éreztem magam, pedig egyszerűen voltam felötözve, csak nekem is a színház, az SZÍNHÁZ ) 🙂

  2. Köszönjük! 🙂

    Igen, hallottam már, hogy ma a színház az kicsit lazább már, itt is mennek, főleg tizenévesek csak úgy, hétköznapiasan, és lehet, hogy tényleg örülni kéne annak, hogy mennek, de szerintem meg fontos lenne, és nem is igazán megerőltető, hogy megtanulják-megszokják, hogy ha színház, akkor ünneplő.

  3. Sziasztok,
    gratulálok a lányodnak! 🙂 Hatalmas élmény, ha az ember belekerülhet ebbe a vérkeringésbe:)!!!

    Egyszer volt egy vitám egy csakazértsemöltözöm fel emberrel. Szerinte a színháznak nem ünnepnek kell lennie, hanem a mindennapi élet részének és az élményről szól, nem a külsőségekről. A színészt pedig azzal tiszteled meg, hogy végighallgatod, megnézed, veleéled az estédet.
    Mindig is ki fogom csípni magam, legalább egy fülbevaló, rúzs erejéig, mert egyrészt szeretem kicsípni magam:), másrészt nem jutok el olyan gyakran, hogy mindennapivá váljon. De ha heti 1-2 estét különböző előadásokon tölthetnénk, akkor a másik szempont is elfogadhatóvá válna, azt hiszem.

    Tetszik a blogod ruhája! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s