gyufa

Még decemberben történt, valamivel karácsony előtt, nem jegyeztük fel a pontos napot, mikor Meli először meggyújtotta a gyufát. Próbálkozás volt már, de mindig visszahőkölt, ahogy sercegett, tüzet ígért. Most már nagyobb elszántsággal látott a feladathoz, határozottabban, erősebben nyomta a gyufa fejét a doboz oldalához, és hirtelen végigfuttatta rajta, a gyufa lángra lobbant, Meli hirtelen csak megállt, tán még levegőt sem mert venni, egy pillanatra azt hittem, hogy eldobja a szálat, meg sem mukkantam, majd rájött, hogy ez sikerült, a gyufa ég, a láng lobog, sőt, hamarosan a körmére ég a rövidke szálon, így megrázta és a tűz végül kialudt. Nagy volt az öröm, a következővel már ügyesebb volt, sőt, a gyertyát is meggyújtotta vele! Azóta elfüstölt már vagy három doboznyi gyufát, annyiszor gyújtotta újra  a gyertyákat, nem kicsit voltam pipa miatta! 🙂

Másnap még nagyobb erő költözött belé, egyből a tűzhely felé indult. Ez már nem móka, két főzőlapunk nagyon pici lánggal ég, sajnos szinte alig használom őket, max melegítésre, a harmadik viszont egy nagy lap, ha azt meggyújtom, kiugrik alóla a láng, néha még az én kezembe is belekap. De már nem lehetett megállítani, elszánta magát, végre meggyújthatja a gázt. Ehhez már a közepes méretű gyufát ragadta meg, annak mégiscsak hosszabb a szára. Nagy levegő, határozott, gyors mozdulat, gyufaszál végigszánkázik a dörzsfelületen, feje felizzik, tűzhely kapcsolója elfordul, a főzőlap alatt a láng belobban. Nagyon ügyesen egyből takarékra tette, vagyis továbbfordította a gombot, így aztán nem volt nagy láng, de el is engedte rögtön a gombot, így el is aludt a tűz. Másodjára már ez is sikerült. Azóta nem telik el főzés úgy, hogy ne állna oda, ő gyújtja meg a gázt. Persze, megbeszéltük, hogy nagyon jó munkát végzett, ügyesen csinálja, de jó lenne, ha eleinte még csak akkor gyújtaná meg a  gázt, ha én is ott vagyok, hagyjon még időt magának a gyakorlásra. Már egyedül csinálja, nem bírlak megvárni, anyu, éhes vagyok!, és már kész is van a bundáskenyér, tojásrántotta, megfőtt a virsli.

Egyik szemem sír, a másik nevet! 🙂

Advertisements

1 hozzászólás

Kategória: érdekességek, család

One response to “gyufa

  1. oh, hogy nőnek a kislurkólánykák! 🙂 megértelek, hogy egyik szemed sír, a másik meg nevet 🙂

    juj, a minap majdnem lelobbant a fejemről a haj, pedig gyufa sem kell itt a lakásban a tűzhelynél…kicsit rémültem csak meg magamon..hehe

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s