szerencse

Én egy nagyon szerencsés ember vagyok! Bármikor leülök, és áttekintem az életemet, akár hosszabb, akár rövidebb távon, mindig ezt a megállapítást tehetem. Természetesen vannak nehézségek, akadályok, amik a hitetlenségből, a bizonyos ‘kisördög’ felerősödött hangjától, a bizonytalanságból, magabiztosság hiányából fakadnak, ezek időnként kisebbek, időnként feltorlódnak, de a mérleg egyértelműen a szerencse felé billen, mindig.

Hallgatom az embereket, és folyton-folyvást betüremkednek a sirámok. Egyre többször hallgatom, hogy milyen nehéz, hogy milyen rossz, hogy nincs semmi jó, nő a kilátástalanság. Egyre többek panaszkodásaiba futok bele, és egyre nehezebben kezelem: bánt és fáj és segíteni akarok, de akkor azonnal falakba ütközöm, fülek bezárulnak, kardok kiugranak, védekező támadás, pocskondiázás, becsmérlés, lenézés a jutalmam. Ezért aztán már nem is akarok segíteni, de nem is akarom meghallani sem a panaszokat, mert ezek az emberek a panaszkodásnak élnek, csak azért mondják, hogy legyen mit mondaniuk, sírás nélkül talán eltűnnének, láthatatlanná válnának?! Ezek az emberek nem akarják a jót, nem is akarnak beengedni semmi pozitívumot, megnyugvást az életükbe, hiába is ellenkeznek, hogy pedig de – nem igaz! Ezek az emberek irigyek, kicsinyesek, hitetlenek, korlátoltak, kivetítik a környezetükre a saját hiányosságaikat. Nem kérem, köszönöm, nem hallgatom tovább!

Persze, lehetnék én síró. Lehetnék én is negatív. Lehetnék én mindennek a legalján. Én is tagadhatnám, hogy mennyi szép és jó van az életemben, ellökhetném a segíteni akaró kezet, a bátorító gondolatokat, elháríthatnám a valódi vagy virtuális ölelést, de az miért is lenne jó?! Én nem félek belátni, hogy az élet szép, az életben mindent, de mindent megkapunk, amire igazán szükségünk van, amit igazán akarunk. Én nem félek elfogadni, hogy szerencsés vagyok, hogy a boldogság itt van bennem, itt van velem minden egyes másodpercben, még akkor is, ha rossz döntéseimmel megkavarom az állóvizet magam körül, ha úgy érzem, süllyedek, akkor is!

Mennyivel nagyobb a Világ, mennyivel szebb és mennyivel izgalmasabb, ha az ember nyitott szemmel lát, nyitott szívvel érez! Minden itt van bennünk, csak elő kell hozni, csak kérni kell! Sajnálom a sírókat, sajnálom, aki nem és nem hajlandó tovább látni az orránál, sajnálom azt, aki mindig tud hibáztatni valakit vagy valamit az éppen fennálló rosszért – nagyon szomorú ez, nagyon boldogtalan. Mennyivel jobb őszintének lenni, vállalni magunkat és hinni! Elmondhatatlanul fantasztikus és jó érzés szerencsésnek és boldognak lenni, megélni az álmaimat! Micsoda öröm kinyúlni és elérni a csillagokat, repkedni a Föld felett, mosolyogni és mosolyogni!  Mesebeli élmény ez a nagy szerencse: egy cseppnyi gyöngyszemnek érzem magam, akit az Univerzum a tenyerére vett! Miért tette ezt? Mert megkértem rá! Köszönöm!

Annyi szerencsém van, szívesen adom! Kérj, de csakis akkor, ha el tudod fogadni, ha hajlandó vagy változni, ha AKARSZ szerencsés lenni! Akkor hívj, de azonnal, és meglásd, felfordul a Világ! 🙂

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: bölcsességek, Mi jó történt ma veled?, tépelődések

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s