hivatás

Nem tudom, hogy hol a helyem. Eddig tudtam, mára végképp elvesztettem.

Anno, mikor gimi után nem vettek fel a PSZF-re, elkenődtem, mi lesz így velem, és bár bejutottam a szolnoki Vendéglátóipari Főiskolára, oda nem mentem, mert 1) vendéglátás, baromira nem érdekelt, 2) Szolnok, és akkor még nem (vagy inkább akkor sem) akartam/tudtam elszakadni innen.

Könyvelni szeretek, azzal nincs gond, a számvitel logikus, érthető. Szeretek végignézni egy tiszta mérlegen, örömmel futom végig a főkönyvi kivonatot esetleges eltérések vagy kiugró furcsaságok után kutatva. Az adóváltozások, illetve a rendszer nélküli újabb és újabb változások mára már évente többször is megviselnek ugyan kissé, de még nem vesztettem el a kedvem. Adóbevallásokkal is elboldogulok, még a társasági adóval is, ami aztán külön tészta. Egyéb pénzügyes dolgok (kontrolling vagy bank) nem érdekelnek, mint ahogyan a közgazdaságtan sem, ez már nem az én világom. És újra és újra belekerülök, aminek köszönhetően már egyre kevésbé van kedvem a könyveléshez is.

A vendéglátáshoz nem értek, és szerintem érzékem sincs: nem vagyok az a másokat körbeugráló, alázattal szolgáló (ehhez kell valamiféle alázat, hogy a hisztis vendéget is kezeljük, ne borítsuk rá az asztalt) ember, ehhez túlzottan öntörvényű és büszke lévén. Mivel a háttérbe egyáltalán nem látok bele, nem tudom, mennyit lehetett volna ebből megtanulni.

Szétcsúsznak a dolgok, és már egyre kevésbe érdekel, már nem is szégyenlem. És most jutottam el oda, hogy talán mégiscsak a vendéglátást kellett volna választani…

Advertisements

2 hozzászólás

Kategória: tépelődések

2 responses to “hivatás

  1. hát ez az, az ember néha keresi önmagát, én is elég erősen…, de addig is jó lenne nyerni a lottón.

  2. Sokszor az ember nagyon is tudja, hogy mit akar, mi lesz belőle. Vagy csak azt hiszi, hogy tudja, aztán menet közben elbizonytalanodik és összezavarodik. Én azt mondom sosem késő megtalálni Önmagunkat. Olvastam egyszer egy szerb írőnőről (szégyellem de most nem ugrik be a neve), aki 56 évesen kezdett el írni és hamar be is futott, de addig teljesen mást csinált (nem volt újságíró stb.). A lényeg, hogy legyünk befogadóak mindenre, mert így nem zárjuk ki a lehetőségeket…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s