A katedrális

14 éves voltam, mikor először találkoztunk. Mindig is szerettem olvasni, addig többnyire gyerekkönyveket olvastam, sok-sok mesét, 77 magyar népmese, Benedek Elek meséi, van egy gyönyörű szép könyvem, román mesék, annyi a címe, hogy Mesék, valami hihetetlenül varázslatos rajzokkal, imádtam! 🙂 Aztán jöttek az indián-könyvek, Winettou, de inkább a Nagy Indiánkönyv, és persze, az elnyűhetetlen, megunhatatlan Egri csillagok, amit annyiszor olvastam, hogy egyes részeit kívülről fújtam szó szerint, apu már csak mosolygott rajtam. 🙂  Ekkor már komoly filmeket vetítettem magamnak (képzeletben, ugyebár), persze, mindegyikben én voltam a főszereplő.

Aztán apu kapta szülinapjára, azt hiszem, egy egyszerű fehér könyv volt, véres kard volt az elején. Apu már eléggé elfoglalt, túlhajtott volt, nem jutott ideje az olvasásra, a könyv meg csak árválkodott az ágya mellett. Megszántam, és addig-addig kacsintgattam rá, míg elkunyeráltam. 🙂 (Nem emlékszem pontosan az első kötetre, mert már nincs meg: utánam tesóm is rákapott, majd egyszer sikeresen otthagyta a 72-es buszon; amit utána vett, azt bevágta a kocsija kalaptartójára, majd a lehúzott ablakon bejövő huzat lapokra szedte, ezután vett egy harmadik példányt. Én meg meguntam, és vettem magamnak egyet. :-))

A sok mesekönyv után Ken Follett A katedrális-a volt az első “felnőtt”-könyvem. Rögtön akasztással, éhezéssel, szenvedéssel, halállal kezdődött, aztán persze volt benne szex is (nem csak szerelem), meg még erőszak is, csupa olyan dolog, amikkel addig nem találkoztam. A világ, amiket lefestett, az emberek, akikkel találkoztam, akiket megismerhettem, a kilátástalanság, szenvedések, balszerencsék ellenére mindig kiutat találó kedvenceim (többesszám, nem tudnám megmondani, ki a kedvencem, Tamás építőmester, aki a megbízhatóság, hűség, az erő, a család jelképe; Aliena, a határozott, céltudatos, erős és persze gyönyörű nő; Ilona, a szabadság; Fülöp, a végtelen és tiszta hit vagy Jancsi, a brilliáns és különleges és vonzó fiú/férfi), a hihetetlen érzelmek, amiket kaptam olvasás közben, teljesen elvarázsoltak, csodaszép ajándékot adtak nekem. Mai napig egyik kedvenc könyvem, azóta persze milliószor olvastam, és még egyszer, és komolyan vártam, hogy végre moziban is lássam, már arról álmodoztam, hogy leülök, és megírom a forgatókönyvét, de mivel nem csak író nem vagyok, de még kimondottan türelmem sincs, így ez megmaradt az álom szintjén. 🙂 Persze, már akkor is tudtam, hogy ebben a könyvben annyi minden van, annyi kis apró szépség, amit képtelenség egy mozifilmben visszaadni, így, mikor hallottam, hogy egy 8 részes tv-sorozatot készítenek belőle, teljesen elégedett lettem, már csak azért izgultam, hogy jajjj, el ne rontsák, be ne piszkítsák! 🙂 És persze mindig is bánni fogom, hogy elbugyutázgattam, és nem jártam utána erőszakosabban, hiszen Magyarországon forgott tavaly, itt “épült fel” Kingsbridge egy karnyújtásnyira, és én mégis kimaradtam belőle. 😦

A kép alatt írok még a sorozatról, így, aki nem szeretné, ha lelőném a lényeget, hanem inkább saját maga fogadná be, az ne olvasson tovább!

 

Szóval, tv-sorozat. Tegnap végre magamhoz vettem (bár közben varrtam Meli ruháját, így egy picit másabb az élmény). Nem is tudom, hol kezdjem.

Rögtön az elején kis változást kaptunk: értem, miért, és végül is elfogadható és fontos, bár nagyon fájt a szívem, hogy nem az a kép jött elém, hogy látjuk a piactéren szállingózó embereket, akik az akasztásra jöttek. Aztán viszont egy jó főcím jött, majd egy rajzolt térkép, na, ez már beszippantott, innen már a XII. századi Angliában voltam. A sorozatban természetesen több változtatás is volt, amik legtöbbjét el tudom fogadni, nem zavaróak. Igyekeztem elvonatkoztatni a könyvtől, hiszen tudom, egyetlen könyvet sem lehet egy az egyben képernyőre ültetni. Furcsa volt, hogy a gyerekek a könyv elején nem gyerekszereplőként kerültek a sorozatba, de szemet húnytam fölötte. Voltak ugyan kisebb leülések, lassulások, de aránylag nagy léptekben haladtunk. Örülök a 8×1 órának, de simán el tudnám képzelni 16×1, de minimum 12×1 órában.

Ami nagyon nem tetszett: William az anyjával folytat viszonyt?! Hát ez valami nagyon új dolog (nagyon hálivúdi)! Jancsi apját máglyán égették el (miért nem lehetett felakasztani?); Ilona végignézte a fiával a karján (miért nem maradhatott terhes?). Aliena kokettál Jancsival, folyton összenéznek, összemosolyognak. Fülöpöt a lincolni csata után megkínozzák, majd fel akarják akasztani (erre sem emlékszem, nem is értem, miért kellett ez!). Cuthbertus meg akarja ölni Jancsit (Remigius tüzelte, hogy miatta nem temethették az utcalány (?) húgát megszentelt földbe). A végén Waleran mérgezett tőrt ad Alfrédnak, aki verekedést provokál Jancsival, menekül előle (mi?), majd megszúrja magát a tőrrel, Jancsira keni, belehal, Jancsit Waleran elítéli és már majdnem bitóra kerül, mikor Ilona besétál egy levéllel, amit Jancsi apja írt, és most Remigius adta át neki (ez már nekem is bonyolult). Ja, és az elejétől tudja mindenki, miért halt meg Jancsi apja. Spanyolország nem hiányzott, azt mindig kilógónak éreztem, mintha hirtelen megtorpant volna az író, és nem találná az utat vissza a cselekményhez. Ugyanígy nem zavart, hogy Thomas Beckett-tel sem talákoztunk, de pl Fülöp (és testvére, Ferenc) múltja annál inkább. Szóval, voltak azért bőven durva változások, amik ellen lázadozom! 😦

A szereplők: na igen, a nevek, amiket magyarul megszoktam, azért hiányoztak (remélem, a magyar szinkronba azok a nevek kerülnek bele), de át tudtam állni (végül is, olvastam a könyvet már angolul is :-)). Tamás ugyan nem kiugróan magas ember, de Rufus Sewell jó, hiteles, tetszett. Ilona (Natalia Wörner) szép, vonzó, izgalmas. Aliena (Hayley Atwell) kicsit gyenge, nem annyira vad, megközelíthetetlen, nem érződött benne a sebzettség, a fájdalom és annyira nem volt gyönyörű. William (David Oaks), na ő nagyon nem jó! Nekem egy sokkal vonzóbb, karakteresebb arc ugrik be, aki hihetetlenül aljas és kegyetlen, akitől minden porcikádban remegsz a félelemtől – itt inkább egy bugris tetűláda volt, olyan súlytalan maradt. Ugyanígy Alfréd (Liam Garrigan) sem jött be, olyan semmilyen volt, igazából nem tudtam még utálni sem, mint a könyvben. Bartholomew (Donald Sutherland) nekem kissé erőltetett volt, szerintem csak D.S. miatt volt benne, amúgy nem kellett volna ennyi belőle. Richard (Sam Claflin), Aliena öccse úgyszintén csak töltelék maradt. A szerzetesek is inkább csak háttérnek voltak itt, nem láttunk bele az életükbe, nem tudtunk meg róluk semmit, ugyanígy a király és udvara, Matild és követői, az érsek, a papság, sajnos, tényleg kevés volt a 8×1 óra. Többször volt olyan érzésem, hogy egy-egy jelenet csak azért került bele, mert mégiscsak a könyv szerint haladtak (köszönhető, gondolom, Ken Follett asszisztálásának, aki maga is feltűnt a képernyőn egy röpke időre :-)). Waleran (Ian McShane) egész jó volt, de szintén nem tudtam különösebben utálni, csak úgy ő volt a rossz. És végül Fülöp (Matthew Macfadyen) és Jancsi (Eddie Redmayne). Fülöp tökéletes Fülöp volt. Higgadt, tiszta, egyenes, okos, becsületes, sokkal-sokkal több kellett volna még belőle, imádtam! 🙂 Jancsi pedig tökéletes Jancsi volt. Igen, fura volt, hogy nem 11 évesen ismertük meg, és tulajdonképpen végig ugyanaz maradt, csak a legeslegvégén raktak rá szakállt meg bajuszt, öregbítendő a karaktert, de jól hozta az elején a csendes, szemlélődő, kissé bamba fiút, később is mindvégig kívülálló maradt, mégis sokkal hangsúlyosabb volt, mint bárki más a sorozatban. És éppen olyan jól nézett ki, mint amilyennek megálmodtam ♥! 🙂

 Persze, mondanom sem kell, a képi világ tökéletes, gyönyörű Kingsbridge-t, lenyűgöző katedrálist, szép városokat, tájakat varázsoltak elénk. Külön tetszett a minden rész elején feltűnő térkép, élek-halok a (régi) térképekért! A kosztümök, színek, a mocsok mind-mind rendben volt. Zenére nem tudok mit mondani, nem volt bajom vele. Összességében hogy tetszett? Azért ez mégiscsak A katedrális, szóval akárhogy is, de nagyon jól sikerült, nekem igazi kincs, örülök annak, amit kaptunk, mégha sokkal többet, sokkal részletesebbet szerettem volna, így is rongyosra fogom még nézni! 🙂

Reklámok

5 hozzászólás

Kategória: egyéb, mozi, tv, színház

5 responses to “A katedrális

  1. Jól összefoglaltad a könyv és a sorozat lényegét. Látszik, hogy igazi rajongó vagy.:) Elég jó sorozatot csináltak a könyvből, de azért nem vitás, hogy Follett műve az igazi.

  2. Visszajelzés: 2010 in review « Gwen's Blog

  3. KKatalin

    Tegnap este fejeztem be a Katedrális olvasását, két hétig tartott, (lassú voltam ? 🙂 ) kb. a felétől párhuzamosan néztem vele a filmet is. Annak idején, mikor adták a tévében, úgy vártam a részeket, mint vizet a szomjazó 🙂 Most a könyv miatt nézem újból, de már nem az az élmény, mint pár éve volt…. akkor ugye még nem ismertem az eredeti történetet (könyv), és minden úgy volt jó, izgalmas, lenyűgöző, amilyennek láttam. A könyv más élmény, sokkal többet ad, mint a film. Számomra is zavaró volt néhol a történet átírása, de nagyjából elviselhető. És igen, több résszel meg lehetett volna oldani a hitelesebb filmesítést.
    Mindhárom pozitív főszereplő igazi kedvencem volt, Aliena, Jack és Philip, olyan karakterek, akiket csak csodálni tudok. Ezt imádtam a könyvben, ahogyan bemutatta őket Ken Follett… valahogy sokkal vonzóbbá váltak, mint a filmen. Tomot és Ellent is nagyon szerettem, ők meg a filmen voltak szimpatikusabbak 🙂 viszont annyira értelmetlennek éreztem Tom halálát! Jack talán ez által tudott igazán kibontakozni….

    Jó volt olvasni az írásodat, remekül összeveted filmet a könyvvel, bennem is hasonló érzések alakultak ki a szereplőkkel és a történet megfilmesítésével kapcsolatban… de nem tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni 🙂
    üdv.Kati

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s