Scooby Doo, a nap hőse

Augusztus 19-én egy 11 éves lány, Natalia érkezett hozzánk Lengyelországból, a testvérvárosi projekt szervezésében. Izgatottan vártuk, már tiszta lázban voltam, hogy milyen programokat szervezzünk neki, hogy élvezetes legyen a magyarországi útja, de főként amiatt, hogy miként is fogunk egyáltalán beszélni.

Autóbusszal érkeztek, és tudom, nehéz így megmondani, mikor is érkeznek, de már délután 1 órától készenlétbe állítottak a szervezők minket, majd több sms-váltás és telefonálgatás után a busz végül este 7 után gördült a helyi szálló parkolójába. Így az első számú kérdés, mit fogunk csinálni aznap (mikor Melcsi még táborban volt) már meg is oldódott: az idő is lehűlt, erősen sötétedett, így aztán hazamentünk, és – nem csináltunk semmit. Azazhogy mégis.

Natalia apró, vékonyka kislány volt, de bátran használta azt az egy-két angol szót, amit már megtanult. Tartotta is magát, amíg hazaértünk, kedvesen mosolygott, de otthon már kezdett zavarba jönni. A vacsorát elhárította, de még az orra elé tolt ropit és málnaszörpöt sem fogadta el, csak kétségbeesetten próbált etelefonálni haza, anyukájának. Sajnáltam szegénykét, nagyon messzire került otthonról, kicsi, nem tudja magát megértetni, minden, mindenki idegen, nagyon nehéz lehetett neki! De a végére már nagyon nem értettem, miért is engedték el, illetve, hogyan gondolták, hogy minden rendben lesz vele. Csak sírt és sírt és sms-ezett és telefonált, még hozzám is odabújt sírni, és csak a haját simogattam, és motyogtam, hogy az anyukája jól van, ő is jól lesz, és nemsokára megy hazafelé.

Mivel minden beszélgetési kísérletünk kudarcba fulladt, és egyre pánikszerűbben sírt, már én is kezdtem kétségbe esni, most mit is tegyek. Végül átfutottam Meli dvd-lemezeit, mondtam neki, nézhet egy mesét, ha szeretne, bár sajnos csak angolul, amikor is felfedeztük, hogy a Scooby Doo – meséken van lengyel hang is! Egyből megkönnyebbült, zsinórban megnézett 5 mesét, végül aludni készült. Elalváshoz nem engedte lekapcsolni a villanyt, becsukni az ajtót.

Másnap reggel szintén könnyes szemmel kérdezte, hogy most el fogunk menni Budapestre, mire is megnyugtattam, hogy ha szeretné, maradhatunk itthon délelőtt, nézheti a meséket, aztán majd akkor megyünk, ha Meli jön haza. Reggelire csak egy kis tálka rizspelyhet evett, de már legalább ropogtatott pár szál ropit. Délben felvettünk Melit, majd irány haza, ebédelni. Ő kétségbeesetten kapálózott, hogy ő nem éhes, ő nem eszik, köszöni, de nem, semmit, még az asztalhoz sem ült le velünk.

Délután szerettünk volna elmenni a várba, sétálni, nézelődni, gondoltam, biztosan örülne neki, ha eljutna Budapestre is, illetve fagyizhatunk, megállhatunk  a Gellért-hegyi csúszdaparkban vagy bobozni. De, ahogy kiejtettem a számon, hogy Budapest, újra rázta a zokogás, ő nem akar menni sehova, csak maradjunk itthon. Így aztán végül otthon maradtunk.

De este Meliéknek fellépésük volt Tárnokon, oda menni kellett. Elmagyaráztam neki, hogy elmegyünk, mert Meli táncol, akkor azért kapkodta a levegőt, hogy ő nem tud táncolni, mire nagy’ nehezen megértettük vele, hogy neki nem is kell. Na, itt már azért eléggé vacakul, konkrétan szarul éreztem magam, hiszen az ég világon semmi, de semmi olyat nem tettem/tettünk, ami miatt ennyit kellene bőgnie, és már alig vártam, hogy szombat reggel feltegyük a buszra.

A tánc csúszott, mint mindig, nem nagyon volt mit csinálni, csak nézelődtünk, sétáltunk. Legalább ezerszer kérdezte, meddig maradunk,  mikor megyünk már haza, stb, és, persze, ott is sírt, pityergett, de azért oda-odabújt, én meg simogattam a hátát. Ahogy Meliék lementek, már húztunk is hazafelé. Még a műsort sem élvezte, pedig látványos volt, jópofa, és gondoltam, egy kislánynak azért ez tetszik.

Így aztán este is Scooby volt soron, majd másnap reggel (reggeli semmi, előző este vacsora semmi, persze!) lementünk a parkolóba és elbúcsúztunk, feltettük a buszra, így végre a barátnőjével lehetett, és mentek tovább Almádiba. Azért remélem, ott legalább jobban érezte magát, nem sírt ennyit, de nekem/nekünk kínszenvedés volt ez a két nap! 😦

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s