Vámpírok igenis léteznek!

Jó néhány éve már, hogy megfigyeltem, hogy nem bírom a Napot. Persze, szeretem a Napot, kell a Nap, lételemem a Nap, és mégis – nyaranta már nem bírom elviselni a Napot. Ilyenkor, mikor a legtöbb ember élvezettel napfürdőzik, úszik, esetleg vitorlázik, egyebek, én behúzódom a négy fal közé. Már reggel 9-10 körül elzárkózom, és késő estig képes vagyok elő sem bújni, csak, ha kifejezetten nagyon muszáj, szívesen el is alszom napközben, csak ne kelljen szenvednem a Nap perzselő, forrósággal megőrjítő erejét. Persze, ez munkaidőben nem működik, de így a munka még a szokottnál is klasszisokkal nehezebb, kínzóbb. Ahogy megy le a Nap, úgy tér vissza belém az Élet, egészen felpörgök, aktivizálódom, és hajnali 1-ig, 2-ig alvásra sem gondolok, még egy megerőltető munkanap után sem, sőt, bírnám tovább is, ha nem kellene reggel 6-kor (nagyon max 7-kor) már ébrednem.

Fontos a Nap, de a Holddal nagyon jó barátságban vagyunk. Szeretek csak úgy ülni éjjel a szabadban és nézni a Holdat, néha beszélgetünk is. Nem titok, hogy a Hold változása, mozgása komoly hatással van a természetre, amelynek magam is a része vagyok, így komoly befolyással van az én életemre is.

Emellett a bőröm alapjáraton hófehér, és egyre halványul. Soha nem tudtam szépen barnulni, alig is leszek barna, helyette megégek egy pillanat alatt.

Soha nem volt gondom a vérrel. Igen, a csontvázat látni sokáig nem bírtam, attól kifejezetten felfordultam az órán, de a vér, az valami izgalmas! Persze, mások vérét még nem kóstoltam, ha nem számítjuk gyerekkorom leölt állatainak a vérét, kizárólag sütve, de bármi sérülésem volt, mindig bevált, hogy lenyalogattam (hiszen a nyál elősegíti a gyógyulást). Most, hogy a múlt héten három óriási herpesz nőtt a számra, amiknek a nyomai seb formában még mindig megvannak, újra a saját véremmel táplálkoztam: még mindig fájnak a sebek, de ennem muszáj, viszont bármit eszek, leszámítva a búzakását, a sebek felszakadnak, és amellett, hogy tényleg erős a fájdalom, szépen csordogál a vérem is, főként befelé.

A halott-dolog? Na igen, ez még hibádzik, bár ki tudja, amilyen hullazsákként ülök napközben az irodában, már ezt is kipipálhatom! Oké, a fohagymát szeretem, a kereszttel is elvagyok, ékszereim nincsenek, csak egy arany fülbevalóm, bár régen hordtam ezüst-láncokat is, na, de nem kell mindent elhinni, amit mondanak, nem?! 😉

Reklámok

Hozzászólás

Kategória: érdekességek, tépelődések

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s