konyhatündér

Anyám nem tud főzni, soha nem is szeretett, ahogy azt sem szerette, ha a konyhában sertepertélünk, csak idegesítettük, így aztán számomra mindig is ismeretlen volt a konyhai terep. Én magam sem szerettem főzni, nem is tudtam, valahogy soha nem lett az igazi, bármit készítettem, utáltam az egész hajcihőt, azt, hogy csak gürizek, de valahogy soha nem lesz finom, és hosszú órákig csak dolgozok a semmiért. Bár tizenévesen drága apukám ugyan berendelt a konyhába egy jegyzetfüzettel a kezemben, hogy figyeljem, mit csinál, mert meg kell tanulnom főzni – na, de ez ugye így nemigen működik… 🙂

 

Bővebben…

Reklámok

Hozzászólás

Kategória: bölcsességek, család, Mi jó történt ma veled?

Bonifác

16 évesek voltunk… azért kapta ezt a hülye nevet, mert amúgy András, de akkoriban tök ciki lett volna Bandizni, helyette Boni lett, Bonifác. Már gimis voltam, Törökbálintra költöztünk, sokat csavarogtunk a faluban a mostohahúgaimmal. Visszajártunk az általános sulijukba, néztük a fiúkat, naná, mi mást! 🙂 Neki volt a legizmosabb vádlija… imádtam nézni, miközben kosaraztak… sokat császkáltunk együtt… a Csocsó, a Garusz, Boni meg én… isssstenem, milyen jó volt! 🙂 Ja, meg lementünk a tóra fürdeni (tilos volt), csak ők fürödtek, én ültem a parton, elfordultam, mikor kellett… 🙂 még gondoltam is, hogy elviszem a ruháikat, de azért ezt csak nem léptem meg… 🙂 Egyszer kaptam egy pólót tőlük, hogy én is fürödhessek velük… az is több volt, mint a semmi… Az a zsivány tekintete, ahogy rám nézett! Mindig mosolygott… olyan kis macis-alkat volt, nem duci, de legalább nem piszkafa, olyan jóóóól oda lehetett bújni hozzá… az első szerelmem volt, A gyerekkori szerelmem! olyan finomakat csókolóztunk, most újra érzem! Csak sétáltunk a Margit-szigeten, meg a Várban, fogtuk egymás kezét és csókolóztunk… mikor elmentünk valami buliba (sokszor mentünk), és a hülyék iszogattak, és mikor nekünk már menni kellett haza, valakivel kocsival mentünk, már nem emlékszem, de a hülyék szaladtak a kocsi után, és elfeküdtek a földön, úgy üvöltötte, hogy Timiiiii, szeretlek!!!!! Nem lehetett nem szeretni, na! 🙂

Tízszer jártunk, két év alatt. Banális, nem?! Olyan hülye volt. Szerettem is meg nem is… mindig visszakönyörögte magát, de újra megcsalt… kis hülye tini-szerelem… amikor már azt hittem, én már nagylány vagyok, akkor fent, a Lovason, mindenki várta, hogy mit fogok reagálni, jön az új nőjével… nálam hagyta a kulcscsomóját… próbáltam nagylányosan viselkedni… később elmondta, hogy félt, nem tudta, mit fogok tenni… a csaj is félt (tőlem!!??) kihúztam magam, szépen lassan odasétáltam, szó nélkül, de határozottan magamhoz húztam a fejét, megcsókoltam, közben elővettem a kulcscsomót a zsebemből, és mikor végeztem, elejtettem, majd sarkon fordulva kisétáltam a diszkóból. A végén már futottam, pedig igyekeztem nagylányosan vonulni… megfagyott a levegő, az egész Lovas engem nézett! 🙂 Imádtam!!! 🙂

Sokat jártam hozzájuk. Bírtam az apját is, a mostohaanyját is. 3 kisebb tesója volt, egyszer megkértek, segítsek be neki vigyázni a gyerekekre, mert a szülők valahova elutaztak. Sokat beszélgettünk, jó fejek voltak. Később volt, hogy a Timivel is bementünk, mikor későn és kissé piásan jöttünk haza a Szabadóból, még megálltunk ott egy kicsit, csacsogni, józanodni, mielőtt hazaérünk… Épp kezdték építeni a nagy házat az udvaron. Sokat tervezgettünk. Egyszer, Pesten sétálva valami Aida-előadás volt, a Dunán egy hatalmas Szfinx úszott. Jól nézett ki az esti kivilágításban, ott andalogtunk, és megbeszéltük, hogy majd Egyiptomba megyünk nászútra, megnézzük eredetiben is. Az apja azt mondta, reméli, nem engem vesz el a fia, sokba lenne neki az az esküvő! 😀

Hozzá kötődik a nagy részegségem is. Mikor az Excaliburban voltunk a mostohatesóimmal, épp egy szakítás után, ezek a hülyék megkóstoltattak velem valami összekevercselt löttyöt is, hát, nagyon szétcsúsztam! De végig azt mondogattam nekik, hogy én csak a kazincyhetvenkettőbe akarok menni!

Meg a 17. szülinapi bulim! Az első és utolsó szülinapi bulim… le akartak itatni, mert hogy már ideje lenne… hát… izé… de hát nem jött az össze… amúgy elég ideg voltam amúgy is amiatt a buli miatt, amit már le is akartam mondani, de már nem hagyták, akkor sem, ha április elején egy kerti party nem a legjobb ötlet… 🙂 meg összeereszteni a bálintiakat az érdiekkel (és battaiakkal, bár ez akkor senkit sem érdekelt 🙂 , különben is, a bálintiak ugrottak mindenkire, aki nem bálinti volt)…

1976. április 15-én született, 13 nappal volt fiatalabb nálam. Az elmúlt huszonx évben jó, ha kétszer futottunk össze véletlenül. Nemrég összeakadtunk a fb-n, örültem is neki. Gyönyörű kislánya van. Tudom, hogy sajnos gondok voltak vele, tudom, hogy a drog is közrejátszott. Pont 2 hete posztolt egy képet, kórházba ment, napok óta magas láza volt. Még hülyéskedtem is vele, kapja össze magát, egy kis láz még nem a világ vége! Neki az volt. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy elment!! Csúnya, undok vénembernek kellene lennie, aki remegő hangon, de lángoló szemekkel mesél az egykori hódításairól, miközben az unokái mosolyogva hallgatják, és mondogatják neki, jól van, nagyfater, azt sem tudod, mit beszélsz! Basszus, még csak 40 éves!!!! :*(

2 hozzászólás

Kategória: barátok, egyéb, tépelődések

Mit mond neked a kép?

álszent Ez a kép nem ma készült, jó ideje kering már a világhálón, én is találkoztam már vele, de ma újra szembejött velem – és ma már sokkal többet mond nekem. Egy ismerősöm a fb-on síró smiley-val reagált a képre, amit egy számomra idegen ember osztott meg – valójában nem csak egy kép, hanem egy cikk, viszont maga a kép az, ami egyből megfogja az embert és nem ereszti. Szinte kivétel nélkül szánalmat és szomorúságot vált ki az emberekből, még a kevésbé érzékenyek szíve is összefacsarodik egy ilyen kép láttán, szinte biztos vagyok benne, és, valljuk be, pont ez is a kép célja: megmutat egy állapotot, de ránk bízza, hogy a fotó mögé lássunk, mert a lényeg már nem érdekli.

Igen, a megosztó számomra idegen ember, ugyanígy a hozzászólók is, akik folyamatosan szajkózták, hogy ez szívszorító, megmagyarázhatatlan és  elképzelhetetlen – és nem bírtam megállni, hogy ne szóljak hozzá. Egészen pontosan ezt:

“Egy 2008-as FAO adat szerint abból a 2120 millió tonna gabonából, amit abban az évben a bolygó népessége megtermelt, 745 millió tonna jutott arra a sorsra, hogy haszonállatok takarmánya legyen. Mellesleg durván 100 millió tonnát – világ- szinten tehát kevesebb mint heted annyit – használtak fel  bioüzemanyag gyártására, ami csak azért érdekes, mert ezeket az alternatív üzemanyagiparokat is szokás összefüggésbe hozni olykor az éhezéssel. A gabonák közül kiemelve a legmagasabb fehérje tartalmút, a szóját, azt látjuk, hogy ugyanebben az évben 85%-a az éves szójatermésnek az állati takarmányokban landolt. Tegyük hozzá ehhez az adathoz azt a tényt, hogy durván és átlagosan 6x annyi tápanyagot kapunk, ha megesszük magát a növényt, mint ha megetetjük állatokkal, majd az állat húsát esszük meg. Hát, nem őrület?”

Tény 1: 2010 és 2012 között Szomáliában 260 ezer ember halt éhen. Fele gyerek volt.

Tény 2: Szomália egyik fő exportcikke a marhahús.

Tény 3: 16 kiló gabona szükséges 1 kiló marhahús hoz.

Következtetés: A megtermelt gabonát az állatokkal etetik meg, akiket azután exportálnak gazdagabb országokba. A profitot a hatalmon lévő szűk rég teszi zsebre. Az újságokban pedig az olvasható, hogy hatalmas éhínség pusztított Szomáliában az ez évi hatalmas szárazságnak köszönhetően.”

“UN FAO jelentés szerint:

– ha 1 hektáron főleg burgonyát termelünk, azzal 22 embert lehet jól lakatni

– ha 1 hektáron főleg rizst termelünk, akkor 19 embert lehet jól lakatni

– ha 1 hektáron főleg marhákat tartunk, akkor 1 vagy 2 embert lehet jól lakatni” Az idézetek Bonifert Anna: Miért vegán? című könyvéből vannak: http://miertvegankonyv.blogspot.hu/p/1-fejezet.html

Pontosan ennyi volt a hozzászólásom, se több, se kevesebb. Semmi támadás, agresszió, bántás, tolakodás, ennek ellenére se szó, se beszéd, a posztoló kitörölte! Törölte, mert az emberek nem akarnak szembenézni a valósággal. Törölte, mert valójában az lenne az igazán fájdalmas, ha felismernénk, hogy valóban meg tudnánk változtatni a világot, de ahhoz előbb saját magunkat kell megváltoztatnunk.

Tehát marad az álszentség, a képmutatás. Szomorú, és szívszorító, és elképzelhetetlen ekkora mértékű szenvedés a világon, brühübrühü. Fantasztikus ez a fotó, és szegény fotósnak milyen nehéz lehetett feldolgoznia, amivel találkozott, de hát ő csak dokumentál, nincs egyéb dolga a helyzettel, brühübrühü. És különben is, ez olyan messze van, nem velünk történik meg, nem ránk tartozik – és azzal töröljük a nem kívánatos hozzászólást, mintha mi sem történt volna,  kikapcsoljuk a monitort, leülünk a konyhaasztalhoz, és gyorsan belapátolunk 2 tányér csirkepörköltet, mert hát mégsem a mi dolgunk, hogy naponta ezer és ezer ember hal éhen…

Pedig mi mind tehetünk ellene!

Hozzászólás

Kategória: érdekességek, tépelődések

visszatekintés – 2015

Az idén jócskán lecsökkent a netes aktivitásom, legalábbis itt a blogon. A fejemben futnak időnként történetek, de valahogy nem kerülök időben gép elé. Most is leültem, hogy összeszedjem az idei évem, de valahogy csapongok… 🙂

Mindenesetre ez (is) egy fantasztikus év volt, és már alig várom, hogy a következő év még rátegyen egy lapáttal! Amire a legbüszkébb vagyok, hogy sikerült véghezvinnem az életmód-váltásom! Ez persze nem egy egyszeri esemény, folyamatosan tart, minden nap sokat dolgozom rajta, hol jobban, hol kevésbé jól, de valóban nagy változásokat, változtatásokat tettem, új távlatok nyíltak meg előttem, új célokat, terveket állítottam fel, mondhatom, hogy sokkal vidámabban várom a holnapot, mint eddig, ha ez lehetséges!

happy-new-year-2016-funny-quotes Remélem, másnak is csupa ilyen örömei voltak, illetve a kevésbé örömteli eseményeket is tudjátok pozitívan értékelni! Kívánom, hogy ne adjátok fel, lássátok meg a csodákat, éljétek az életet!

Boldog új évet kívánok! 🙂

Hozzászólás

Kategória: érdekességek, Mi jó történt ma veled?

dudor

Úgy tűnik, hogy növesztettem egy dudort a pocimba. Nem tudom, mióta, de úgy gondolom, hogy ott lehet már egy ideje, lévén évek óta küzdök a vashiányos vérszegénységgel, hol erősebb, hol gyengébb hajhullással, állandó belázasodással, sűrű migrénes rohamokkal, de valahogy nem tudtam/tudtuk (az orvossal), miért van ez. Pedig drága szervezetem kétségbeesetten jelzi már egy ideje, hogy valami van! Szerintem az életmódváltásom, a kúrám, a fogyásom mind-mind hozzásegítettek ahhoz, hogy egyre jobban és jobban legyek, illetve így már a dudorom is észrevehetővé, érezhetővé vált.

Valójában nem tudom, mi ez, a háziorvosom küldött már nőgyógyászhoz, ultrahangra, sebészhez, gasztroenterológushoz, de senki nem akarja felvállalni, további vizsgálatok szükségesek. Mindenestre nagyon úgy néz ki, hogy a vastagbélhez kötődik, bár aztán lehet, hogy mégis apunak lesz igaza, és lenyeltem egy teniszlabdát! 🙂 Azt viszont elég határozottan állították, hogy jó indulatú. Biztosan az, hisz mit is akarna itt? Maximum felrázni, felnyitni a szemem…

Amikor először ezt meghallottam, összeszorult a szívem, nem tagadom. Még sírtam is picit. De mondhatom, elég könnyen átléptem a tagadás fázisán, és most már úgy érzem, jó, hogy legalább tudom, miről van szó (oké, még nem teljesen, de most már ki fog derülni!), mert most már tudom, mivel kell szembenéznem, talán azt is, mi az, amin gőzerővel dolgoznom kell.

Drága dudorom! Köszönöm, hogy végre találkoztunk, és hogy figyelmeztetsz arra, gyökerestől és visszavonhatatlanul változtatnom kell! Itt és most megígérem, hogy minden megteszek azért, hogy szépen és véglegesen eltüntesselek!

Hozzászólás

Kategória: egyéb, tépelődések

Bella-estek

Régen voltam már Bagdi Bella egyik koncertjén, de ma sikerült összehoznom. Bella fantasztikus ember, hatalmas dolgot vállalt fel: pozitív megerősítésekkel szeretné segíteni az embereket, jobbá tenni a Világot. És ez sikerül is neki. 🙂

Otthon nemigen tudják elfogadni ezt a “mániámat”, Melikém sem tart velem (azt sem szereti, ha a kocsiban Bellát hallgatok), illetve apu is többnyire “piszkálódó” megjegyzéseket tesz, ha Bella szóba kerül. Persze, igyekszem nem felvenni a kesztyűt, mert tudom, még nem tartanak ott, nem értik az egészet. Nem értik, mekkora erő van egy-egy ilyen 2-3 órás koncertben, mekkora töltetet ad az az energia, amit ott mi létrehozunk. Mivel az ott jelenlévő emberek mind akarnak ott lenni, mind hallgatni akarják Bellát és együtt énekelni vele, így pillanatok alatt szinte látható méretű, erősen pozitív energia alakul ki a teremben, mindent és mindenkit átjár a szeretet, a megnyugvás, a tiszta öröm. Az összes feszültség eltűnik belőled, csak lebegsz a zenével, nem számít semmi, csak maga az Élet! Nem érdekes, hogy nem tudsz énekelni, nem érdekes, hogy mit gondolnak mások rólad, ha ringatózol a zenére vagy felpattansz táncolni, elfogadsz és érzed az elfogadást körülötted, önmagad vagy, és minden rendben van.

Már nem először voltam, de még mindig meglep, hogy az emberek nyitottak, kedvesek, őszintén érdeklődők és segítők – minden koncerten van egy rész, mikor felállunk, keresünk magunknak egy párt, lehetőleg egy idegent, megfogjuk egymás kezét és egymás szemébe énekelve adjuk át a biztató, erőt adó szavakat.  Még mindig kissé hitetlenkedve látom, hogy milyen más az emberek hozzáállása itt, mint a hétköznapokban – az enyém is. Nagyon örülök, hogy részese lehetek ennek, köszönöm! 🙂

Hozzászólás

Kategória: Mi jó történt ma veled?

mindig jó

Nehéz elfogadni, hogy mindig minden jó. Valójában nem olyan nehéz, csak az évszázados beidegződés, a belénk nevelt képzetek azt mutatják, hogy nagyon sokszor történik olyan valami, ami nagyon nem jó, sőt, de ha az ember igazán megérti, megérzi, hogy kivétel nélkül minden azért történik, hogy minket előre vigyen, hogy velünk jót tegyen, hogy megadja nekünk azt, amire éppen a legnagyobb szükségünk van (nem azt, amit annnnyira akarunk!), és persze mindezért mi magunk vagyunk a felelősek, minden történés belőlünk indul ki, mi magunk irányítjuk, hogy mit is kapjunk, akkor már világosabb a kép, és hirtelen nem is lesz olyan nehéz elfogadni, hogy mindig minden jó.

Még mindig elszomorodom, ha olyan vitriolos hangnemű cikket olvasok (nem is olvasom végig, csak megakad rajta szemem, de már az is sok), ami kifigurázza az élet értelmét, az emberek erős hitét, pláne, ha valaki vallásos, és abból fakad a hite. Azt érzem az ilyen írásokon, hogy az illető a saját irigységét, tudatlanságát, lelketlenségét akarja ezzel leplezni, belefröcsögni a világba, hogy mekkora marha is az, aki meglátja, hogy a dolgok mindig jól alakulnak. Márpedig vannak jelek, de csak akkor veszed észre, ha kinyitod a szíved!

Tegnap reggel rosszul, nehezen ébredtem. Sokáig tartott összekapnom magam, belassulva mozogtam, sokáig tötyögtem, míg végül már lekéstem a 8 órai vonatomat. Sebaj, majd megyek kocsival, úgyis beszéltük Melcsivel, ha gondolja, jöjjön be délután, az irodában a légkondi miatt könnyebb elviselni a rekkenő hőséget, mint otthon, és akkor kocsival hamarabb haza érünk. Na, de a feszültség megmaradt bennem, Pestre bejutni kocsival hétköznap igazi rémálom, nem szeretem, mert nem tudok a magam tempójában menni. Lehet egy baleset is ? Bizony lehet!

Nem csak azért, mert kaptam egy potya-szabit (végül nem mentem be dolgozni), és megbizonyosodhattam róla, vannak még úriemberek (nem hagyott ott a lerobbant kocsimmal, hanem próbált segíteni, majd felajánlotta, megvárja, míg a segítség megjön; ma pedig felhívott, hogy mivel olyan minimális a kár, amit ő is ki tud javítani, nem megy el a biztosítóhoz, továbbá semmilyen kárigénye velem szemben nincs), illetve van, akire számíthatok (aki jön kocsit menteni, ha kell), de ami igazán jó kisült ebből a dologból, az csak később derült ki számomra: délutánra megjött a vihar. Nálunk otthon sem volt fáklyás menet, de ahogy hallottam, Pesten sokkal rosszabbul alakult, szinte teljesen lebénult a város! Kollégák mesélték a kalandjaikat (még tömegközlekedéssel sem mentek semmire, villamos, metró, vonat sem járt), még ma reggel is látom a megtépázott, kicsavart fákat szanaszét (és érzem, hogy valami emésztő-tartalom is bejött a pincébe…). A lényeg, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nagy mákom volt tegnap, amiért úgy alakult, hogy nem tudtam bejönni dolgozni! Tisztán tudom, hogy nekem az a reggeli koccanás egy hatalmas segítség volt, és nem pusztán a potya-szabi miatt, de sokkal inkább, mert egy lehetséges komolyabb bajt úsztam meg. Nem, nem tudhatjuk, mi történt volna, ha…, de meg vagyok róla győződve, hogy azért így alakult, mert így adott nekem a legtöbbet. Mert mindig minden úgy történik, ahogy történnie kell, hogy a lehető legjobbat kapjuk, és én hálás vagyok érte!

3 hozzászólás

Kategória: bölcsességek, Mi jó történt ma veled?